Kéz vagy fenék elverés? Mi használ jobban?

Az én nevelési normámba nem fér bele, az, hogy bárhová is ráüssek a gyerekeimre!Ha neked belefér hát tedd, de , hogy tudd , mindenképp ártasz evvel a gyereknek.Szerintem inkább menj pszichológushoz, vagy szedj nyugtatót ha nem bírsz az idegeiddel!De semmiképp ne a gyereken csattanjon az ostor.Hogy képzeled ezt?Hogy csak azért mert te vagy szülője a gyerekednek, gyerekeidnek, attól még büntetlenül ütögethetd őket?Remélem majd ha felnőnek és erősebbek lesznek, akkor kapsz tőlük egy jó pofont!Úgy ahogy te tetted annak idején.Az most mindegy, hogy fenére ütés, vagy kézelverés a kettő ugyanaz.Próbálj meg ésszel nevelni, nem pedig erővel.Vagy azt akarod, hogy ha a gyerekeid felnőnek, akkor az jusson eszükbe rólad amikor gyerekeük lesz, "hogy anyám ütött amikor rossz voltam?Nah szóval, fordulhat a kocka, és felnő a gyerek, de a gyerek nem felejt.Csak nehogy egyedül maradj öregkorodra!

MINDEN gyerek rossz egy bizonyos fokon, de erővel semmit nem érsz el!Én már csak tudom, hisz gyerekkoromban anyám fakanállal vertel ha rossz voltam.Igaz, hogy már felnőttem, és egyáltalán nem vagyok rossz, de nem felejtek!Elég sokszor anyám fejéhez vágom, hogy nem így kellett voLna nevelni!Az én gyerekem soha nem fog kikapni!

Nem is tudnék többé a tükörbe nézni, ha kezet emelénék egyszeR is rá!pEDIG AZTÁN JÓ ROSSZ KISFIAM VAN ÁM!

Egy popsira csapásba szerintem sem hal bele a gyerek és még csak nem is sérül. Engem is ütöttek meg, amikor gyerek voltam, ha nem viselkedtem, és nem lettem lelkisérült. Hozzáteszem a verést én sem támogatom, mert a folyamatos verés tényleg nem megoldás, de a sok engedménnyel meg mit fog megtanulni a gyerek? Megmondjam?

A múltkor volt szerencsém egy ilyen "csak szóval nevelünk és sokmindent megengedünk a gyereknek" szülők kb 9-10 éves kölkével összefutnom. Rosszat csinált és amikor megkérdeztem, hogy miért tette, csak annyi volt, a válasz, hogy nekem szabad, mert én gyerek vagyok.

Köszi... azért megnézném, hogy ebből milyen felnőtt lesz. Engem volt, hogy elfenekeltek, érdekes módon tudtam mi a rend és hátrányos helyzetben sem vagyok, ellenben ennek a gyereknek, akikről fent írtam, lesznek beilleszkedési problémái rendesen, mert hogy nem tudja hol a határ az is biztos!

Én eddig egyszer pofoztam meg a 3 éves lányomat, amikor az egy éves kistestvére fején levő sapkát elkezdte úgy rángatni, hogy a madzaggal fojtogatni kezdte. És mindezt persze úgy, hogy már számtalanszor megbeszéltük, hogy a "fejével nem szabad csinálni semmit". Én ijedtem meg a legjobban. Azóta sem csináltam ilyet, de ő sem bántotta a fejét. Alapvetően nem tarom magam rossz anyának. Az eset után, amikor mindenki megnyugodott, bocsánatot kértem tőle, megölelgettem és elmondtam, hogy sajnálom hogy megütöttem, de nem lehet tépkedni a sapkát stb.

Én csak azon csodálkozom, hogy azon gondolkozol, hogy hová üss? Amikor nekem eljárt a kezem, akkor abszolút indulatból cselekedtem.

"Előre megfontoltan" ezt nem tudnám csinálni...

Szánalmas micsoda baromságot írtok le drága kismamák...

Mondjuk ebből is látszik, hogy "frissek vagytok a szakmában". Nekem van egy elég problémás rokonom, egy kisfiú, most lesz 6 éves, és hát elismerem, hogy a szülők hibájából, de nagyon neveletlen. Ne is szülők, hanem az anyuka a gond. Na anyuka elment 2 hétre munkájából kifolyólag, apuka helyretette a gyereket (nem csapott rá, csak ha már végleg nem bírt vele) és hoppláhopp! a gyerek szót fogad. Ja, és nem fél az apjától, hanem a csöpp kis fejében lejátszódott valószínűleg, hogy hoppá, lehet, hogy nem én vagyok a felnőtt, hanem az édesapám? Szóval én egyszerűen gyűlölöm, amikor egy gyerek parancsol a családnak, a sok bolond meg megy utána. Nem kényeztetni kell a gyereket, hanem felnevelni egy komoly emberré, amire van 10-15 éve. Ja, és én nem szeretném, ha az én gyerekem nyelné az abszintot 14 évesen, ezért inkább igyekszem most megnevelni, mint később kelljen komolyabb módszerekhez folyamodni.. Az is borzasztó, hogy hol tartanak a mai tinédzserek. Én is voltam az, nem is olyan régen, de valahogy más volt.. És én sem voltam azért egy visszahúzódó gyerek, szóval inkább jobb volna ezen elgondolkodni, hogy talán mégis néha használ valamit az a kicsi (nem erős, de nem is túl gyengéd) fenékbebillentés. 50 évvel ezelőtt valahogy nem fordultak minden sz@rral a pszichológushoz... Nem is volt!

Már kommenteltem egyszer, de muszáj újra hozzászólnom...

Az a baj, hogy sokan nem értették meg a lényeget : itt nem elverésről van szó, hanem egy nevelési célzatú kézre-,illetve fenékrecsapásról- ami nem feltétlenül fájdalmas, de elég ahhoz, hogy a gyerkőc észbekapjon.

Megverni egy gyereket, és rácsapni a kezére, tök nem ugyanaz!!!!!!

Ninamina, 3 gyerekes

"50 évvel ezelőtt valahogy nem fordultak minden sz@rral a pszichológushoz... "

Így igaz. Harminc évvel ezelőttig teljesen természetes nevelési módszer volt egy-egy időnkéni elfenekelés vagy pofon. Ez még nem gyerekbántalmazás, csak nevelés. Mindenki természetesnek vette. És mégis a felnövő gyerekek többsége rendes, tisztességes, családszerető felnőtt lett és nem agresszív idióta. Az én szüleim is kaptak párszor a nagyiéktól, mesélték is többször mosolyogva ezeket a történeteket nekem is. Mindketten őszintén szeretik a szüleiket ennek ellenére. Párszor engem is elfenekeltek gyerekkoromban, eyg-két pofont is kaptam otthon. Meg is érdemeltem. Nem lett tőle semmi lelki bajom. Hozzátartozik a normális felnőtté váláshoz.

Ideje lenne már elgondolkodni azon, hogy mennyire átestünk a ló túlsó oldalára ezen a téren.