Ha egy autista gyerek hisztizik, és kihívja a szomszéd a rendőröket, akkor mi történik?

40-esnek.

Mondanám,hogy egy-egy cég miatt,akik ha úgy döntenek lehúzzák a rolót,és elbocsájtják a dolgozóikat,mondjuk egy olyan településen ahol nincs nagyon más munkahely,akkor nem 10,nem 20 ember szív lényegében "egy" miatt...és nem 160 milliós lakásösszköltségről beszélünk,hanem családokról..

Mégsem lövik agyon a vezérigazgatót,és nem kötik lámpavasra a főnökséget...

Ne legyünk már álszentek...

Egyszerűen arról van szó,hogy akik így gondolkodnak,azok önző dögök..az emberi együttérzés teljes hiányával vannak megáldva,és pont leszarnak mindenkit aki nem az Ő kutyájuk kölyke.

ennyi.

Kitartok amellett,hogy igenis joga van annak a családnak is valahol élni és létezni,aki sérült,vagy beteg gyermeket nevel...

Vagy akkor már miért nem gyújtjuk rájuk az intézetet,mert hát akkor az önzők adóforintjaiból élnek odabennt?!

Sőt,rendezzünk vérfürdőt,mert vannak olyanok akik életképtelen hülyegyereknek tartják a mások gyerekeit,csak azért,mert így születtek...lőjük le őket...

Aztán ha elfogytak,akkor marha boldogan üldögélhet minden gyökér a csendes lakásában...addig amíg valaki ki nem találja,hogy már nincs kit agyonlőni,most jöjjenek azok akik otthon üldögélnek,és sikeresen elüldöztek egész családokat,csak mert görények és nem bírják ha valaki fogyatékkal él..és éppen beletartoznak ebbe a kategóriába..

Megnézném az arcokat,akik beteg gyerekekre köpködnek itt,hogy mit szólnának egy ilyen felálláshoz?

Ha rájuk kerülne a sor...

Az ilyen emberek az igazi rákfenéi a társadalomnak,akik ezt gondolják,de kényszeredett vigyorral nyalják a főnökük fenekét a munkahelyükön,és reszketnek minden gyufaszálért amit megvettek a fizetésükből,miközben mindenkit gyűlölnek aki nem olyan mint ők...

Engem konkrétan nem érdekel a pénz. Pedig nem vagyok gazdag,nincs autóm,sőt,saját lakásom se.

Viszont,büszkén vállalom,hogy én nevelem az autizmussal élő lányomat (a testvéreivel együtt),és nem cserélnék egyik olyan válaszolóval sem,aki életképtelen hülyének tartja az autistákat!

A kérdés témája nem az, hogy kinek milyen rossz munkahelye van, hanem egy szomszéd, aki, még ha önhibáján kívül is, de nehezen elviselhető. A "dobjuk be témaváltásként a gazdag cégvezetőket, mert azokat úgyis utálja mindenki" egyszerű terelési kísérlet, amivel nem fogsz sokra menni, ha autistával vitatkozol, ezt majd megtapasztalod, ha a lányod nagyobb lesz. A "miért nem gyújtjuk rájuk az intézetet" klasszikus szalmabábérvelés, ezt még egy nem autista is kiszúrja. Írtam, hogy bennem van együttérzés az autistákkal szemben, mivel hogy az vagyok, de részedről eddig nem sok együttérzést tapasztaltam. Nem tudom, a gyereked érzékeny-e a hirtelen, éles zajokra, és ha pánikrohamot okoz neki egy zaj, mennyire fog vigasztalni téged, hogy a másiknak joga van ordítani.

Nekem sincs lakásom, évek óta gyűjtök rá, autistaként nem könnyű olyan munkát se találni, amit rendesen megfizetnek. De ha negyvenéves koromra, évtizedes gyűjtögetés után végre lesz lakásom, amit aztán lakhatatlanná tesz számomra egy hozzád hasonló toleranciaharcos, nem fog vigasztalni, hogy te nagystílűen kijelentetted, hogy a lakásomra költött több tízmillió forint csak pénz volt, az meg téged konkrétan nem érdekel. Kicsit több tolerancia kellene a részedről is.

39-esnek, igen, én beszállnék, ha mindenki beszáll, kijönne kb. fejenként 20.000 Ft-ba vagy kevesebbe, és lehet hogy inkább kifizetném, minthogy bosszúhadjáratot indítsak egy család ellen, akit amúgy is rendesen megvert már az Isten.

Egyébként a rendőrség sem szereti azt, ha ok nélkül hívogatják. Először kijön, másodszor meg megbírságol téves riasztásért.

43-asra reagálnék.

Tehát ha jól értelmezem,akkor Te,mint autizmussal élő (aki nagyon empatikus az autistákkal szemben),simán hívnád a rendőrt,ha a szomszédodban egy olyan autizmussal élő gyermek ordítana,mint lásd fennt…

Mondjuk magam részéről kételkedek az autizmusodban.

Az autizmussal élők bármily enyhe fokban érintettek,nem képesek szociális téren sok olyan dologra,amire Te reagáltál,és úgy ahogy;szóhasználatod,értelmezésed,válaszreakcióid kétségeket ébresztenek bennem.

Elnézést,de kimondhatom,közel 20 évnyi tapasztalattal a hátam mögött,hogy autizmussal élővel sosem folytattam olyan beszélgetést amiben hozzád hasonlóan válaszoltak volna.

Nem egy,két,hanem sok auti gyermekről,fiatal felnőttről beszélek.

Nyilván erre is kapok valami nagyon okos választ!

Az én gyerekem érintett.

Pár évvel a nehezebb idők után azt tudom mondani, hogy használjanak gyógyszert. Az autista sem szórakozásból ordít, kell neki a nyugodt érzelmi élet, hogy boldog legyen. Minimális antipszichotikum hatni fog, nem fog ordítani. Szép dolog az együttérzés, de mindenki számít, ráadásul neki is jobb élményei lennének, ha be tudna illeszkedni.

A pánikbeteg is szedjen gyógyszert, ha kibukna éles zajokon, aki meg ideggyenge(itt van pár, akiket repülő meg játszó gyerek, fűnyíró és kutya is zavar), szintén.

Én meg sem hallom ezeket, meg a legtöbben így vannak vele. A társas beilleszkedés a toleranciával kezdődik, az előbbiek apróságok, akinek ezt elviselni nem megy, annak komoly gondja van, amire van gyógyszer.

A magából kikelve ordító nem apróság, ott neki kell gyógyszer. Elköltözni nem megoldás, mert itt vannak a fejlesztési lehetőségek, ahol nincsenek ott az sincs, az életminőség javítása meg elsődleges.

Egyébként egy csomó autista kap ilyen besorolást, akinek nem zavarja az életét az autizmus, szerintem őket tévesen diagnosztizáltnak kellene tekinteni, illetve elterjedhetne, hogy ne csak autista kaphasson auti fejlesztést gyerekként, hanem autisztikusak, aztán mikor már szinte semmi baja sincs, csak mint a többségnek, ne legyen megbélyegezve, meg ugye gyerekként sem, hogy autista volt, hanem voltak autisztikus dolgai, és ha fejlesztés hatására elmúlt, akkor ő nem volt autista.

Az én gyerekem fél év gyógyszerszedés alatt hozzászokott a stresszes helyzetekhez és minden problémája megszűnt gyógyszermentesen is. Már csak átlagos gyerekdolgai vannak, abból is enyhébbek.