Ha egy autista gyerek hisztizik, és kihívja a szomszéd a rendőröket, akkor mi történik?

A szülö amit tehet:

1. A gyerekkel rendszeresen jár feljesztésre, illetve ö maga is elmegy szakemberhez, aki megtanítja, hogy lehet a ygerek dührohamait kezelni, illetve részben elkerülni.

2. A szomszédoknak elmondja, hogy a gyerek pszichikailag beteg, és a dührohamok a betegsége részét képezik.

Sajnos semmit nem fog tenni a rendőr, mindenkinek mindenhez joga van, csak a csendhez nincs :/

Aki szerint érzéketlen vagyok: éld bele magad annak a helyzetébe, aki összespórol pár milliót egy lakásra, vesz fel rá egy rakás hitelt, felújítja, berendezi, élvezné a nyugalmat... erre napi szinten ezt kell hallgatnia:

https://www.youtube.com/watch?v=zMNu_cc7Nv8&list=PL8LTqqAtLC..

Együttérzek a betegekkel, de egy határa mindennek van.

tegnap 22:48-as: azon kívül, hogy ritka bunkó választ adsz, van valami konkrét javaslatod arra, hogy mit lehet tenni egy beteg gyerekkel ilyen esetben?

Mert a válaszodban sugallt megoldást (agyoncsapni) igencsak negatívan veszik a hatóságok is, meg emberileg sem elfogadható!

Csendháborítás címszó alatt bármikor ki lehet hívni a rendőröket, már egy elbeszélgetés is épp eléggé kínos, nem szükséges még, hogy a rendőr megregulázza őket.

A helyzet az, hogy bármennyire is beteg szegény, ami nagyon szomorú, nagyon együtt érzek velük és nagyon sajnálom is őket, sajnos a békés egymás mellett élés mindenkire vonatkozik. Én nyaraltam olyan helyen, ahol a ház másik felében egy ilyen ember lakott. Nem empátia kérdése jó pofát vágni arra, hogy reggel 6-kor a fal másik oldalán őrjöngenek, üvöltöznek, jajjgatnak. És ez csak egy nyaralás volt, el tudom képzelni mit érezhet az, akinek együtt kell élnie egy ilyen szomszéddal. Ebben nincs semmi vicces egyik fél számára sem, aki pedig empátiába és toleranciába akarja csomagolni a helyzetet, annak javaslom, hogy költözzön be csak egy hétre a szomszédságba és meglátjuk ő mennyire lesz empatikus, amikor végre hétvége van, pihenne, de nem tud, mert üvöltöznek mellette. Vagy mondok más példát: mondjuk a kisgyerekét riasztja fel hajnalok hajnalán egy őrjöngő roham...

Őszintén szólva nem tudom mi a megoldás, azt gondolom, hogy ez nálunknál emeltebb szinteken tudna megvalósulni: vagyis biztosítani kellene az ilyen emberek számára megfelelő lakhelyet. Nem intézetre gondolok, inkább olyan helyre, ahol a szülők, családtagok is lakhatnak. Nem tudom sajnos. Mindenesetre ez nagyon nagy baj, annak is, akié a gyermek és annak is, aki esetleg 0-24-ig hallgatja a hisztit.

10-essel értek egyet 100%-ig. Én is nagyon sajnálom az ilyen családot, de ezzel együttélni egy borzalom. Nálunk szerencsére ilyen is, csak egy-egy sima hiszti a szomszédból, de már az is idegesítő 10 percnél tovább. Ez nem olyan, mint egy pici baba, ahol tudja mindenki hogy átmeneti a helyzet, hanem évekig, évtizedekig tart, és teljesen kiszámíthatatlanul. Még elköltözni sem lehet, mert a lakás is értéktelenedik...

Ha a szaksegítség sem tud megoldást, akkor vagy ez lesz a rendszer és a kiszekálás a vége, ergo a gyerek megy, vagy a szomszéd(ok). Rémes és igazságtalan helyzet, de a szomszédoknak is joga van a nyugalomhoz, és az órákig tartó cirkusz elviselhetetlen.

Hangszigetelés!

Fogod és leszigeteled a lakásod, és mondod a szomszednak is. Esetleg épületi szinten összedobni az ő hangszigetelésére. Nem kitúrni kell, joguk van élni, csak meg kell teremteni a feltételeket. Szerintem itt kertesházas környéken is kegyetlen, ha szombaton buliznak és tényleg nem hangos, de hallatszik az esti néma csendben az utca elejéről is. Örjöngéstől és zenétől ugyanúgy nem lehet aludni. Vagy a sövényvágók barkácsolósok, felújítók, itt mellettünk van, aki autófelújítással foglalkozik..

Mindig kell alkalmazkodni a másikhoz. Itt szerintem(csórók, hisz beteg gyereket nevelnek), azért nem tudnak ellene tenni, mert nincs pénz, nem azért, mert nincs ötlet. Igényelniük kellene önkormányzattól pénzt hangszigeteltetni a lakást, vagy ha nem megy, a lakóközösség dobja össze nekik a pénzt! Így nem lesz értékromlása a lakásaitoknak, nyugodt lesz az élet, és egy jófej hálás szomszédot kaptok. Egy közösségben éltek, nem kitúrni kell a másikat, hanem alkalmazkodni. Még mindig sokkal jobb, mint egy prosti, aki egy rakás kétes alakot enged be a lépcsőházba!

Sok mindent nem tudnak tenni. Indítgatnak eljárásokat, amivel csak tovább idegesítik a gyerek (és annak viselkedése) miatt valószínűleg egyébként is totál idegroncs szülőt. Esetleg meg is bírságolják.

Velem a gyámügy "arcoskodott" anno. Egyrészt ügyvéddel visszatámadtam, bíróságra is vittem az ügyet... Másrészt belátták, hogy ha a fejük tetejére állva pörögnek, ez a gyerek akkor sem lesz más, és ez nem az én hibám, bármennyire is azt szerették volna kihozni a történetből.

Hiába minden fejlesztés és szülőtréning, amelyik auti ilyen őrjöngős ordítógép (az enyém is ilyen), az mindig ilyen lesz, kivéve, ha magatehetetlenre szedálják gyógyszerrel. Sajnos ez van. Nekem és a család többi tagjának sem öröm. A szomszédokat sem direkt szívatom (kertes ház, viszont így is a fél utca zeng tőle). De nem verhetem eszméletlenre, csak azért, hogy hallgasson már végre. És mivel kb. a semmin is kiborul, nem lehet elkerülni a dührohamokat, ahogy leállítani sem. Minden szó, mozdulat és tett csak olaj a tűzre, teljesen ingermentessé nem lehet tenni a környezetet, az életet, ahogy természetesen az sem opció, hogy minden rá legyen hagyva, csak azért, hogy ezzel legalább a korlátozás/fegyelmezés miatti őrjöngést kiiktassuk...

Nem is folytatom tovább. Csak gratulálni tudok a jelentgetőknek, akik ezt nem képesek vagy hajlandóak végiggondolni, és sok szeretettel kívánok a családjukba, rokonságukba egy ilyen gyereket + hozzá pár hasonló jóakarót!