Hiperaktiv, ADHD-s gyerek ha amúgy is úgy érzi a világot hogy túl impulzív - jótékony hatással van rá a mindennapos sport, egyéb elfoglaltságok?

Általános nézet, hogy el kell vinni sportolni az ilyen gyereket.

De szerintem igazad van. Akik ezt állítják, azok nem is egészen értik, hogy ez mi.

A lányom adhd-s. Nem pörög egész nap, sőt. Annyira lefárasztja a sok inger, hogy az iskolában nem tud figyelni, estére már teljes KO. Tudom, a sport az egy másfajta igénybevétel, de ott is vannak szigorú szabályok, és ha azt nem tartja be, nem lesz benne sikeres. A barátnőm adhd-s kisfia is addig élvezte a focit, amíg ovis volt, amikor nagyobb lett, és az edzőnek kezdtek feléje komolyabb elvárásai lenni, már utálta az egészet, abba is hagyták.

Na, meg a másik az állandó időhiány. Amikor fejlesztésre hordtam a gyerekeket este, akkor folyton rohantunk, folyton elkéstünk, semmire nem volt idő, és folyton ideges volt mindenki. Örültem, amikor abbahagytuk. Bármilyen sportot űzne, az legalább heti 2 délutánt venne igénybe, nem lenne rá időnk, komolyan. Egész biztos az amúgy is gyenge iskolai teljesítmény rovására menne. Amúgy a lányommal több sportot is kipróbáltunk, de egyik sem tetszett neki.

Várom a lepontozást. Minimum 0 %, de mehettek alá is.

Szerintem azért kell neki, hogy úgy legyen sikerélménye, hogy élvezi is, amit csinál, az állapotából adódóan sikeres lehet benne, nem úgy, hogy utálja és/vagy figyelmen kívül hagyja a különlegességét, mert a világ ezt várja tőle..hanem megtanulja, hogy hasznos is lehet és élvezetes is, olyan képesség, amit adott helyzetben kell előhívni, ami mások fölé emelheti, a saját szuperereje, amit titkolni kell a hétköznapokban, de van lehetősége szabadjára is engedni, amikor kifejezetten hasznos, irigylésre méltó dolog.

Még csak 5 éves a gyerekem, de rá fogok jönni, melyik sportban jó és amennyiben élvezi annyit járhat, amennyit akar. Futásnál pl nem is kell koncentrálni, de akadályfutásban sem. De lehet, hogy úgy megjegyzi majd a teste a táncmozdulatokat(ami változatos), hogy magától fog neki menni. Úszni egyelőre szeret magától, de kiakad, ha megmondom, hogy kalimpáljon, szerintem még nem érett sportra. Tavasszal újra próbálom. Bringázni már tud, ehhez sem kell koncentrálnia(útra nem viszem)

Az enyém nem bírta a sportot. Próbáltunk egyénit is (úszás), csapatot is (jégkorong), labdát is (foci), küzdősportot is (judo)... Egyedül az iskolai heti 1 kosárlabdán van el, de ott is leginkább a haverok és a játék miatt (dsk ez, nem pedig edzés, így természetesen jelentős részt játék van, nem erősítés, technika, stb).

Amúgy soha nem az extra mennyiségű ingerrel volt a probléma, hanem az imulzivitással. Nem ott, nem úgy és nem akkor történtek dolgok, mint ahogy ő azt előre fejben lejátszotta. Pl még szeretett volna a melegvízben lenni, túl hamar elkapták bemelegítéskor fogóban, nem akkor paaszolnak neki, amikor ő úgy érzi, hogy jó helyen van, elfelejtete a kesztyűt és ezért (kölcsönkesztyűvel sem) nem hajlandó korcsolyát sem húzni, stb, stb... SZóval nem az inger a sok, mert az több a szabad-játékban, és azt bírja végtelenségig. Az impulzivitás a baj, amit edzésen nem élhet ki.

Az én fiam úszni jár, előtte kosárlabdázott is az iskolában. Küzdősportra is jártunk, de egy idő után abbahagyta, nem olyan volt, mint amire számított. Az úszást hol szereti, hol nem, épp milyen napja van, a kosárlabdát szerette. Nagyon sok energiája van, sport után sem fáradtabb, mint máskor. A figyelemzavara nem lett rosszabb, inkább javulást veszek észre, de nem biztos, hogy a sport miatt van, igazából nem is ezért viszem úszni. Többek között azért, mert ha nem csinálok neki programokat, otthon gyakran unatkozik, nem találja fel magát. Tanulnivaló még alig van, jó tanuló, a kistesója meg most tanul úszni, legalább addig neki is van hasznos programja.

Az ADHD-s gyerekek között sokféle van, akiknek problémái vannak a mozgáskoordinációval, azoknak szerintem érdemes sportolniuk. A fiamnak ezt már a korábbi fejlesztő torna megoldotta. De a sportnak van még számos kedvező hatása, még egészséges embereknél is, ezért én szeretném, ha folytatná a sportot. Később, ha már nem járunk úszni, keresünk valami mást, ami érdekli.

Ha szereti, akkor nem. A figyelemzavar úgy fejleszthető, hogy megtanulja összpontosítani, kontrollálni a figyelmét. Egy sport, amit élvez, erre kiválóan alkalmas.

De ha csak nyűg, szenved rajta, akkor persze ez nem igaz.