Tényleg ennyire mindennapos hogy a gyerek még különköltözés után is pénzt vár a szüleitől?

Én nem várok. De valami történne, ami miatt megszorulnék, biztosan segítenének, ha tudnak. Illetve fordítva is, én is segíteném őket, ha nekik lenne anyagi gondjuk. Elvárni tényleg gáz. De segíteni egymást teljesen normális.

Nekem mondjuk eszembe nem jutna. Elkoltoztem, ergo önálló vagyok, majd én megoldom, nem kell hogy tamogassanak

Én meg azt nem értem, hogy a szülő feladata mióta ér véget a gyerek 18. születésnapján? Egy szülő feladata, hogy azt a gyereket taníttassa, hogy elindítsa az életben. Ezenkívül a szülő, akkor is szülő marad, ha a gyermeke már 30-50-60 éves. Ergo, ha valaki úgy gondolja, hogy szülő szeretne lenni, kutya kötelessége a gyerekét MINDENBEN támogatni, ha anyagilag nem is, de érzelmileg minimum. Ha szülök egy gyereket, akkor nem sokkolódom az első iskolai bevásárláson és teszek úgy, hogy én erről nem tudtam, ahogy azon sem akadok fenn, ha 18. születésnapján nem költözik el, hanem továbbtanul, számítva az én támogatásomra. Ez egy szülő feladata, tudomásul kell venni akkor, mikor valaki eldönti, gyereke lesz. Ha a gyerek költözik, elvárni nem lehet ugyan semmit, de ha megtehetem, miért ne segítenék rajta? Mert nekem is sz*r volt, a saját ivadékom meg annyira utálom, hogy neki is pont ugyanolyan sz*r legyen? Nem azt mondom, hogy lakást kell venni egy gyerek segge alá, meg autót, de mikor elköltözik, úgymond kilép a nagybetűs életbe, akkor azért valamilyen módon jelzem felé, hogy továbbra is számíthat rám bármikor, bármilyen élethelyzetben. Ha pénzzel nem is, de minden egyébbel segítenék neki.

Persze, utolsó. A gyerek elkoltozik, mert önálló akár lenni, de a szülő továbbra is támogassa minden téren. Esetleg nem kellene, hogy a szülő inkább költözzön ki a saját lakásából, hagyjon ott mindent a gyereknek, menjen egy bérelt szobába és csak annyi pénzt tartson meg a fizetésből, ami elég ahhoz, hogy ne haljon éhen, a többit meg adja a gyereknek?

Ha elköltözik ergo van munkája,van pénze el tudja tartani magát ,igy én már csak tanátcsal,jó szóval ,segitek neki ha szeretné,pénzel nem .

Az én szüleim biztos nem pénzelnének,de nem is várnám el.Ez undorító,hogy a szüleitől várja el valaki,hogy pénzelje,ha felnőtt akkor dolgozzon meg a pénzéért,pláne ha már nem is otthon szülőkkel él.Amúgy unokahúgom is ilyen.Különköltözött 19 évesen a pasijához,dolgozik és suliba jár,viszont a hülye szülei (azt kell mondjam,hogy azok) még mindig pénzelik,holott jól keres.Minden hétvégén 20,30 ezreket kap,amiből elmegy szórakozni,koncertekre meg mindenfelé csavarogni,külföldre is.Így könnyű nagyon.Nekem csak az fáj,hogy mindig hozzá hasonlítanak engem.Hogy jaj,látod ő mi mindent elért,milyen sok helyen járt már stb.Hát ha engem is pénzelnének,akkor én is elérnék sok mindent!Nevetséges az egész!

Szerintem különköltözés után is természetes a(z akár pénzbeli) segítség egy jó szülő-gyerek kapcsolatban, de akkor már adok-kapok alapon, kölcsönösen működik. Én nem várnám el a szüleimtől, hogy apanázzsal lássanak el, de ha megszorulnék, nem mondom, jól esne a segítségük. Ahogy én is segíteném őket, amikor szükségük lenne rá.