Egy 4 évesnek hogy magyaráznád meg, hogy a csoporttársa miért nem hívta meg a születésnapi bulijára, amikor jóban vannak és a fél csoportot meghívta?

Ha Annyira jóban lennének, akkor meghívta volna.

Egyébként meg nem, én nem hívnám vissza.

Az enyémben 4 évesen fel sem merült ilyen, hogy ő miért nem kap, amikor a másik igen. Ezt a feszkót csak a felnőttek generálják.

De ha már magyarázkodni kell, mit mondanék? Azt, hogy "nem lehet mindenkit meghívni, akit akarunk, valahol meg kell húzni a vonalat a létszámot illetően. Bandika anyukája 8 embert engedett, te nem fértél ebbe bele, sajnálom. De nem baj, úgyis programot terveztem, éppen kérdezni akartam, van-e kedved elmenni aznap sütizni/mozizni/játszóházba, akárhova."

Én meghívnám-e? Én nem, mert nem az én szülinapom. A gyerek szülinapja, amire az ő dolga, hogy kit hív meg a pajtások közül. Ugyanúgy vonalat meghúzva, hogy ennyit és nem többet. Egészen biztosan nálatok is lesz olyan, akivel jóban van, de nem fér bele a létszámba.

1. Szerintem ha tőlem kérdezné, mondanám, hogy kérdezze meg a barátját, hisz csak ő tudhatja, miért nem hívta meg.

2. Azokat a gyerekeket hívtam meg a fiam bulijára, akit ő akart meghívni. Függetlenül attól, hogy én meghívtam volna-e magamtól. A tesóm kislányát meg semmiképpen nem akarta, én igen. Nem volt ott.

SZóval ő döntött, ki lesz a buliján ott.

Nem olvastam végig a válaszokat.

1. Nem magyaráznám meg. Megmondanám, hogy én sem értem, nekem is furcsa, én sem tudok rá magyarázatot. Egyvalaki viszont tud: az illető csoporttárs. Kérdezze meg őt.

2. Meghívnám-e a gyereket? Nagyon egyszerű: ahogy a gyerekem akarja. Az ő szülinapja, nem az enyém.

Én egyenes embernek akarom nevelni egész kiskorától kezdve, ezért mivel én nem tudhatom rá a választ nem is állna szándékomban spekulálni. Megmondanám a gyerekeknek, hogy ha bánt kérdezz rá a barátodnál, miért nem hívott meg, ez a legtisztább.

Ha a gyerekemnek lenne szülinapja, akkor rábiznám kiket hív meg, hiszen az ő szülinapja. Ha meghívná annak ellenére azt, aki nem hívta meg akkor az az ő döntése, de büszke lennék rá, hogy nem egy olyan ember a gyerekem, aki "ha megdobnak kenyérrel, kővel dobja vissza". Nekem fontos, hogy a szívével cselekedjen, mint hogy ha neki fájdalmat okoznak, akkor ő még nagyobbat rugjon valakibe. Lehet így többet sérül az életben, de legalább lesz benne alázat az embertársai felé. Egy idő után még fogja tudni, hogy mi az a szint, amikor nemet mond ő is, hiszen neki is kell nemmel talalkozi minél hamarabb annál jobb, mert nem traumatizálja. Ismertem olyan gyereket iskolába akire először az iskolában szóltak rá, mert a szülei nem nevelték, meg is lett a böjtje. Ő volt az, akinek rosszat mondtál és lelökött a lépcsőn...

Nem csinálnék belőle nagy ügyet, max annyit mondanék a gyereknek hogy mindenkit az a fiú sem tud meghívni.

Viszont abba nem szólnék bele még ezek után sem h a fiam kiket hív meg, ez teljesen az ő döntése, ha meg akarja hívni azt a fiút aki őt nem hívta meg természetesen meghívhatja. Mi csak a létszámot szoktuk korlátozni.

Biztos rosszul esik neki, de ez nagyon nehéz. A fiam mindenkivel jóban van a csoportból, 28-an vannak. 10 gyereket hívhatott meg a születésnapjára, mert többen nem fértek volna el és anyagilag sem fért volna bele több (játszóházban voltunk 2500Ft volt/fő).

Akik már nem fértek bele, azokat áthívtuk hozzánk játszani egy másik alkalommal.

Szerintem ha a fiad szeretné, akkor hívjátok meg.