Miért van az, hogy kiscsoportban még minden szülő jóban volt, nagycsoportra meg a fele bagázzsal szólni se bírunk egymáshoz?

Nem tudom nálunk nincs ez, sőt nálunk ottalvós kirándulást szerveznek most, közösen szülők, gyerekek, testvérek.

Hát nálunk sajnos már kiscsoportban is ez megy. Eleinte azt gondoltam, majd változik ha megismerjük egymást, de már reménytelennek tűnik.

Valószínűleg azért, mert addigra ismerik ki a szülők olyan jól egymást, hogy okuk legyen az ellenszenvre és az évek alatt bőven adódhatott elég konfliktushelyzet, vagy egyet nem értés bizonyos ügyekben. Ez egy random összehozott társaság, akiket az ember nem választ, (nem úgy, mint a barátait), teljesen termszetes, hogy minél több időt kénytelen az ember egy mesterségesen indukált környezetben eltölteni, annál alacsonyabbra kerül a tolerancia-küszöb is. Én nem voltam klasszikusan jóban egyetlen ovis anyukával sem, nagyjából normál viszonyt ápoltam minddel, egyiket sem utáltam, de nem is szervezetem velük sosem közös programot, elég volt belőlük az óvodában, nem trécseltünk sem ovi után, sem az utcán. Azóta a nagyobb gyerek már középiskolás, de nekem nem alakultak ki szülőtársas kapcsolataim, mert egyszerűen nincs igényem rá, pedig most épp SZMK-s is vagyok és abszolut nyitott, toleráns a személyiségem. Amit kell megbeszélünk, együtt tudunk működni és összedolgozunk a gyerekek érdekében, de nem vagyunk puszipajtások. Ennyi. Az ofőjével jóban vagyok, de vele sem megyek el sörözni.

Nálunk pont fordítva történt. Kiscsoportba még nem ismertük annyira egymást, de ahogy múltak az évek egyre több szülőt ismertünk meg, egyre jobba lettük. Átjárogatunk egymáshoz, közös progik, szülinapi zsúrok.

Mivel semmi közötök egymáshoz, csak a gyerekek révén alakult ki kissé erőltetett kapcsolat, ez várható fordulat.

Én meg most utolso évre évekre letem jóban néhány anyukával.