Mennyire várható el egy 3 éves gyerektől, hogy elfojtsa az érzéseit?
Most lett 3 éves a kisfiam. Hétfőn kezdte az ovit. Nem zökkenőmentes a beszoktatás, ugyanis eddig szinte velem volt napi 24 órában, esténként az apjával. (Nincs nagyszülő, nincs rokon, akire rábízhattam volna néhány órára. Egy barátnőm vigyázott rá néha, amikor nekem fontos dolgom volt és nem tudtam magammal vinni.) A héten még csak ebéd utánig volt, de jövő héten már ott is kell aludnia.
Itthon látom rajta, hogy sírni akar, de egyértelműen visszafojtja. Egyik este el akarta játszani, hogy mi történik az óvodában. Ő volt az óvónéni és meg a kisfiú. És azt mondta nekem, hogy ne sírjak, mert akkor anyukám nem jön értem.
Teljesen ledöbbentem, se köpni se nyelni nem tudtam. Abba is hagytuk a játékot és elmagyaráztam neki, hogy bármi történjen, én mindig menni fogok érte. Ha sír, akkor is.
Ma beszélgettünk az óvodáról és kérdeztem, hogy szeret e oda járni? Azt mondta, hogy nem, mert ő szokott sírni az óvodában, mert aggódik értem (azt hittem elbőgöm magam, olyan aranyos volt), és az óvónéni azt mondta neki, hogy ne sírjon, mert akkor nem megyek érte. És nem akarja, hogy én soha többet ne menjek érte.
Van ilyen? Elvárhatják tőle, hogy nem fejezze ki az érzelmeit? Lehet, hogy most elítéltek, de van, hogy még én is alig tudom elfojtani a sírást a munkahelyemen, amikor eszembe jut a kisfiam.
válasza:A "kedves" óvónénit kellene a pályáról eltanácsolni.
A kiscsoportosok eleinte sírnak. Ki többet, ki kevesebbet, ki meg semmit. Vigasztalni szükséges őket, de az nem azt jelenti, hogy ijesztgetéssel próbálja megoldani a helyzetet a T. óvónő.
válasza: válasza: válasza: válasza:És ez a nő gyerekekkel foglalkozik...
Panaszold be! Szegény kisfiú!
válasza: válasza:Na, azért álljunk meg egy szóra. Óvópedagógusként írom ezeket a sorokat. Igaz, nem vagyok olyan régóta a pályán, de tapasztaltam már egyet s mást.
Teljesen természetes, hogy a kicsik sírnak az első napokban, bár nem mindenkire jellemző. Az teljesen elvárható, hogy reggel vigasztalja meg a gyereket a pedagógus. Viszont! Sajnos egy óvópedagógusnak nincs arra kapacitása, hogy egész nap a gyereket vigasztalgassa, mert bizony van olyan gyerek is, aki képes egész nap ordítani. A többi gyerekkel is foglalkozni kell, figyelni és vigyázni rájuk, tanítani, foglalkozásokat tartani.
Sajnos nagyon sok szülő elvárná, hogy csakis az ő gyerekével legyen foglalkozva, de ez ugyebár lehetetlen. Nem volt etikus a pedagógus tette, viszont lehet, hogy a kisfiú annyira vigasztalhatatlan volt, hogy végső elkeseredésében ezt találta mondani. Nem kell egyből pokolra küldeni őt.
válasza: válasza:AZONNAL ÍRÁSOS (!!!) panasz a felettesének és az illetékes fölöttes szervnek is.
És másik óvoda.
Abszurd, hogy tarumatizáják a gyereket, ennek a némbernek nincs helye gyerekek között.
válasza:7
Nem kellene a mundér becsületét védeni ilyen elvtelenül.
Nem "em etikus" volt a tette, hanem traumatizált egy gondozására bízott 3 éves gyermeket, foglalkozás körében, azaz alkalamtlan a pályára.
Menjen a szalag mellé dolgozni, és akkor nem kell emberekkel fogllakoznia, pláne nem kisgyermekekkel!
Egy óvónőnek az a kötelesség és azt tanulja, hogy megoldja za ilyen helyzeteket is, és eszküzteéenségében, ami önmagában szakmai alkalamtlanságot jelent, ne traumatizáljon gyermekeket.
Te is szégyellheted magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!