Mennyi felelősségvállalás várható el 20 éves dolgozó, szülőkkel élő gyerektől?

Egyértelműen bele kell hogy adjon a rezsibe, méghozzá pont annyit, amennyi a rá eső rész, meg akkor is, ha anyagilag nem szorulunk rá. A háztartási munkákból is ki kell vennie a részét, tehát mos magára, takarítja a szobáját, ha én főzök ő mosogat és fordítva.

A fennmarado pénzével azt csinál, amit akar. Ha elkolti, majd a kovetkezobol vesz magának ruhát.

Embert nevelek, a társadalom hasznos tagját, aki tisztában van vele, hogy az élet pénzbe kerül

természetesen a ti feladatok, mint főzés, mosás. - ő miért leesik a keze, ha mos?

alap, hogy magát tartsa el, és ha ad haza, akkor félretenném neki és ha költözik megkapja, persze függ az anyagi helyzettől.

Egy 20 éves már nem gyerek, hanem felnőtt ember, tehát elvárható tőle, hogy felnőttként viselkedjen.

Nem gondolom természetesnek, hogy a felnőtt gyerekemre én mossak, sőt még a kamasz gyerekemre sem (mosás alatt értelemszerűen a szennyes összeszedést, szétválogatást értem, hiszen a mosás érdemi részét a mosógép végzi, abba belepakolni, illetve kiteregetni meg már egy 12 éves is biztonsággal tud)

Már egy kamasz is részt tud vállalni a házimunkában, takarításban mindenképpen, főzést 100 %-ig nem bíznám rá, de besegíteni neki is érdeke, különben bajban lesz ha elköltözik és enni szeretne.

Felnőtt gyerekemnek már nem igazán kéne ruhát vennem, hiszen nem növi ki azokat. Maximum cipőt vennék, hiszen az elkopik. De csak ha tényleg nincs másik. X-edik ugyanolyant semmiképpen, vegye meg a saját keresetéből (kamasz a zsebpénzéből).

Nem gondolom magam rossz szülőnek azért, mert nem tolok mindent a segge alá. Éppen ellenkezőleg. Rossz szülő az aki nem tanítja meg a gyerekét arra is, hogy hogyan ossza be a pénzét. ÉS ezt nem 20 évesen kell elkezdeni, hanem onnantól, hogy a gyerkőc megkapja az első zsebpénzét 5-6 évesen.

"...magatehetetlen gyereket nevelne vagy szívtelenül viselkedne?" - A magatehetetlen mást jelent. Azt jelenti, hogy olyannyira mozgáskorlátozott, hogy pl. ágyhoz kötötten beteg vagy nem hagyhatja el a steril szobát. Viszont, ha az életképes 20 évesem nem ad haza, nem tanul és nem rendezi el a dolgait, akkor 1. valamit nagyon elrontottam, 2. kénytelen megtanulni mi az élet, mert 3 hónap ukászt kap, és ha nem változtat, mehet a híd alá.

Mivel 20 éves, már nem gyerek, maximum agyilag van egy gyerek szintjén.

- Én elvárnám tőle, hogy a saját szobáját, dolgait tartsa rendben, segítsen be a házimunkába, hiszen én is munka után még háztartás vezetek, neki miért kellene kibújnia, ő is velünk lakik és használja a lakást.

- A kajába/reszibe szintén be kellene szállnia legalább egy minimális összeggel, hiszen ezeket mint ő is használja.

- Öltöztetni már nem vagyok köteles, hiszen van keresete. Ha elcseszi a pénzét, akkor vállalja a felelősséget. Ha lesz pénze, majd öltözködik.

- Ha valami értelmes dologra (pl. iskola, saját lakás stb.) kellene neki, támogatnám, anyagilag is, amennyire tudom.

Otthoni ellátása természetesen a ti feladatok, mint főzés, mosás.

Miért lenne ez természetes? Én is dolgozom mint ő, nem vagyok a cselédje. Rezsi egyharmadát természetesen hazaadja, és a havi négy bevásárlásból egyet ő fizet. Főzni az főz, aki hamarabb otthon van, hétvégén közösen, és a takarítás is közös.

Ha elkölti minden pénzét és ruhát akarna venni így járt. majd vesz jövő hónapban.

Amit megveszünk neki is: gyógyszerek, tisztálkodószerek, ha boltban vagyok és meglátom a kedvencét akkor veszek neki, ha valami miatt néha (évi egy-kettő alaklom) elcsúszik a telefon vagy internetszámlával akkor befizetjük helyette.

20 évesen kezdtem el dolgozni. Otthon laktam.

Soha nem vártak el a szüleim se rezsi pénzt, se semmit azért mert még ott lakom.

DE!!!

Önmagamtól bevásároltam, megfőztem, takarítottam, stb.

Így neveltek.

Nem azért csináltam ezeket, mert elvárták, hanem azért mert jó érzés volt h végre én is adhatok!!!

Igen volt olyan h hó végére elfogyott a pénzem, és pont akkor láttam meg valamit ( egy farmert, pulcsit) akkor kértem KÖLCSÖN anyutól.

Azt sem várta el h visszaadjam. Meg is lepődött mikor 10 én már adtam is vissza a pénzt.

Pedig sosem volt jó anyagi helyzetünk!!!

Szóval ki mit vet úgy arat!!!

Nem 20 évesen kell megtanítani a munkára valakit

Úgy akarom nevelni, mint engem nevelt anyukám.

Nem várta el, hogy fizessek egy kanyi vasat se, de az önállóságra való törekvést belém plántálta. Elérte, hogy ÉN akarjak felnőni, segíteni neki, viszonozni amit addig kaptam.

Fel se merült bennem már az egyetem alatt sem, hogy pénzt követeljek, hogy elvárjam hogy főzzenek, mossanak rám.

Nagyon szomorú lennék, ha a 20 éves gyerekemnek nekem kellene előírnom, hogy mit csináljon otthon és nem tudná magától.

Ha mégse sikerülne megtanítanom, és külső irányítás nélkül nem menne neki, csak szórni tudná a pénzt, akkor az alap, hogy nem vennék neki semmit, nem segíteném ki, hogy legalább a saját keresetéből megtanuljon kijönni. Házimunka alap a saját részén és a közös területeken is arányosan.