Van még más óvoda is, ahol nincs anyás beszoktatás? Ma csak úgy minden előzmény nélkül ott kellett hagynom a gyereket.

Ez a rögtön mélyvízbe dobás nekem se tetszik, nálam anno nagyon rosszul sült el, örülök neki, hogy itt nem így megy.

Én múlt szerdán kezdtem járni a lányommal oviba, ma hagytam ott először teljes délelőttre. Semmi probléma nem volt egyáltalán. Első nap ott voltam, de félreültem, hagytam játszani, ha valamit akart, mondtam neki, hogy az óvónénihez menjen, ment is. Másnap is mentem vele, de mikor már láttam, hogy elvan, mondtam neki, hogy elmennék vásárolni, azt mondta, mehetek :D Fél órára elmentem. Harmadik nap már be se mentem a terembe, a folyosón voltam, majd szóltam a lányomnak, hogy megint elmennék, ezúttal tovább maradtam el. Ma pedig 10 perc után hazajöttem, és csak ebéd előtt mentem érte. Holnap ott is ebédel. Egyetlen sírás sem volt, remekül érzi magát, ettől pedig én is könnyű szívvel jövök el, nem szorongok, nincs lelkifurdalásom, nem érzem rosszul magam, hogy otthagyom. Ezen a héten még csak délelőttös lesz, jövő héten pedig ott is alszik délután. Nem volt bölcsis, most először ment közösségbe, júliusban volt 3 éves.

Én azért sem vagyok híve a hirtelen otthagyásnak, mert anno nekem ez akkora trauma volt, hogy hónapokig bőgtem végig az egész napot az oviban szünet nélkül, élénken emlékszem is, hogy teljesen kétségbeesve sírtam anyám után, amíg értem nem jött. Reggel otthagyott, délben, amikor jött, ugyanúgy üvöltöttem, mint amikor elment. Nem játszottam, nem lehetett kizökkenteni semmivel. Fél év volt, mire meg lehetett próbálni az ottalvást. Annyira nagyon bennem maradt ez a hirtelen leválás, hogy még 12 évesen se tudtam elmenni egy osztálykirándulásra sem, egy barátnőmnél se aludtam ott soha, mert azonnal bepánikoltam és zokogtam. Nagyon nehéz volt ezen túljutni. Nyilván én extra érzékeny gyerek voltam, és nem ez az általános, de nekem a személyes élményeim miatt fontos volt, hogy fokozatosan váljunk el egymástól a lányommal, és ne így.

Egyébként nálunk az óvónők mind az arany középút hívei, szóval legyen beszoktatás, figyeljük a gyerek egyéni ritmusát, ne dobjuk mélyvízbe, de ne is húzzuk hetekig. Azt mondták, hogy pont erre szoktak törekedni, hogy 3-4 nap alatt jussunk el odáig, hogy délelőttre és ebédre már gond nélkül marad, és két hét után lehet megpróbálni az ottalvást.

Nálunk fokozatos beszoktatás van. Ezen a héten 4 állandó gyerek van (aki bölcsis volt) és mellé 4 beugró, akik 1,5-2 órát vannak bent. Utóbbiba tartozunk mi. Reggeli után megy a gyerek, ebéd előtt jön. Ma ott voltam vele, mondta óvonéni holnap már akár el is mehetek, mert külön udvarrészen lesznek, tud majd rájuk figyelni. Egyébként ömlesztve vannak az óriási udvaron, én nem tudtam szemmel digyelni mit csinál. Enyém amúgy ahogy meglátta az udvaron a játékokat onnantól nem foglalkozott velem, haza sem akart jönni. Más kérdés mi lesz majd ha felfogja innentől állandóan ott kell majd lennie.

Szeeintem jó ez így ahogy nálunk van. Az óvonéninek könnyebb így megismerkesnie velük mintha millióan lennének és a gyereknek is jobb szerintem hogy nem dobják rögtön a mélyvízbe. Mindem változás nehéz és szerintem jobb ha nem rögtön történik nagy változás az életükben.

Én sem vagyok híve az ilyen gyors beszoktatásnak.

Nekem borzalmas emlékek voltak anya bevitt otthagyott ráadásul egész napra. Nem jött értem ebédkor. Annyira sírtam enni sem tudtam nagyon sokáig nem ettem az oviban. A többiek piszkáltak elvették a játékomat. A daduska néni nem adott túró rudit azt mondta az csak azoknak jár akik nem sírnak. Gyűlöltem az ovit, a szüleimre is haragudtam mert kb bedobtak oda.

Fiamnak nem akartam ezt, rengeteget meséltem az oviról milyen jó lesz. Sok könyvet olvastam neki, volt nyílt napon is. Első nap bementünk, akkor már tudta a jelét, hol a zsákja, hol a wc, ezeket megmutogattam. Azt is hol leszek én mikor jövök érte. Ezután a csoportban jól elvolt. A sok újdonság a játékok lenyűgözték. 2 órát voltam kint a padon, akkor szóltam az ovónőnek elmennék boltba. Akkor sem keresett a fiam. Ebéd után mentünk haza.

Második nap segítettem cipőt váltani és ment is játszani. Nem igényelte, hogy ott legyek vártam kicsit és elmentem.

Harmadik nap nem is vártam csak öltözött és otthagyott.

Második héten aludt ott saját kérésre mert én nem akartam, hogy bent aludjon.

Most kezdte a nagy csoportott várta az ovit, imádja a nevelőket. Szerencsére neki boldog emlékei lesznek az oviról.

Nos, kérdező, milyen volt az első nap így?

Az enyémnek nagyon tetszett, nem sírt. 5. voltam

En meg itt nem tartok, de nalam anno volt beszoktatas, megis vegig bogtem a 3 ev ovit. Gyuloltem. Csak sirtam es alltam az ovoneni mellett, vagy kiszoktem a folyosora, hogy varom anyat :/

Megvaltas volt az iskola, azt imadtam.

Nem tudom, lehet hogy beszoktatas nelkul is ez lett volna, de lehet hogy nem... igy nem tudom megmondani, hogy melyik a jobb. Gyerekfuggo is biztosan.