Mit lehet tenni, ha az óvodai beszoktatás hirtelen rossz irányba változik?

Igaza van az elsőnek. Nekünk jelezték is az óvónők, hogy szuper, ahogy a lányom 1 hete repül be az oviba (most töltötte a 3-at,ezért most kezdett), drukkoljunk, hogy így is maradjon.

Amint rájönnek, hogy ez már kötelező prpgram, nem is lesz olyan vonzó. Szerencsére ilyenkorra alakulnak már ki barátságok, amik segítenek.

Abszolút úgy van, ahogy az előttem szólók írták.

Az mi óvónőink még a nyár végi (beszoktatás) előtti legelső szülőin felhívták a figyelmünket, hogy kétféle beszoktatás létezik (nagy vonalakban): 1. nehezen indul, reggelente úgy kell letépni a gyereket a szülőről, pár napig, 1-2 hétig garantált a sírás, aztán megbarátkozik a gyermek a helyzettel. Vagy 2. Nagyon könnyen megy a beszoktatás, a gyermek szinte szárnyakon repül a csoportszoba felé, a szülőt szinte hazaküldi, még puszit is elfelejt adni. Majd 2-3 hét múlva rájön arra, hogy ennek a fele sem tréfa, oviba kötelező járni, ez most már így lesz, és elkezd lázadni. Ekkor jön a reggeli őrjöngés, tapad a szülőre, az oviban frusztrált lehet, otthon büntetheti a szüleit, amiért "otthagyták" az oviban.

A kisfiam már középsős, mostanra kisimultak a ráncaink😀de a tavalyi (kiscsoportos) évkezdés durva volt. Nálunk is a 2. verzió jött be: az első 2 hét álomszerű volt, a kisfiam szabályosan berepült a csoportba. A 3. héten következett a feketeleves: nagyon nehéz volt, Ő bent zokogott, én pedig kint a folyosón, aztán a munkahelyemen az irodámban a székembe zuhanva. Ez kb. 2-3 hétig tartott, aztán mintha elvágták volna, azóta egyszer sem volt reggeli sírás. Szval valóban igaz, hogy valahogy, de minden gyeeürmek megszenvedi a leválást, ki rögtön az elején, ki a 2. hét környékén.

Kitartás! Természetes a gyermeked reakciója, tudom, hogy nagyon nehéz, de nagyon pozitívnak kell lenned!