Ti mennyire bíztok meg egy kezdő, fiatal óvónőben?

Miért, problémás a gyermeked? :-)

Szerintem az, hogy mennyire fog tudni bánni a gyermekekkel, nem attól függ, kezdő-e vagy sem, hanem hogy 1. mennyire gyermekbarát alapból 2. mennyire kreatív (problémamegoldásban is).

A személyiség, a fellépés, a karizma nagyon fontos.A gyerekek kiszagolják, ha valaki nem hiteles.

Pont ugyanerre gondotam, hogy az első gyerekes anyukáknak se merjék akkor odaadni a babájukat? Azokkal ráadásul többet lehet hibázni, mint eg beszélni tudó ovissal.

Teljesen rá merem bízni a gyerekem mindegyik óvónőre. Főleg, hogy úgysem egy van az óvodában.

Mi egy kezdőt kaptunk,szerintem a mini szoknya és kivágott felső nem egy oviba való (persze apukáknak bizti más volt a véleménye) feszt a telefonját nyomkodta és úgy jött ment dolgozni ahogy akart. Szomorú,hogy a vezetőség ezt elnézte mert legalább van óvónő..aztán egyik alkalomnál amikor lelkesen nyomkodta volna a telefont az egyik kisgyerek nem hagyta fogta és ráütött a gyerek fenekére.Középső csoportos volt,így nem okozott gondot,hogy elmondja. Szülő akkora botrányt csapott és a dada is lázadt,utolsó napja volt itt az oviba!És mint utólag kiderült így szülők között voltak ám gondok bőven és sokan hiába jelezték a vezetőség felé.

A maradék fél évre egy már nyugdíjas óvónő jött aki innen is ment nyugdíjba.

Következő évbe szintén éppen padból kieső nagyon fiatal óvónőt kaptunk,nagyon sok fenntartása volt mindenkinek. Viszont azt a lelkesedést,törődést,szeretetet, stb stb imádják a gyerekek és ő is a gyerekeket,rengeteget foglalkozik velük és komolyan le a kalappal előtte!!

Napjainkban az óvónőképzőkben elég alapos képzés folyik. Aki végig csinálja a 3 évet, az ugyanennyi tapasztalattal rendelkezik, mivel más karokkal ellentétben ezen a szakon első évtől kezdve folyamatosan járnak a hallgatók gyakorlatra, amit koordinátorok felügyelnek. Ez alatt az idő alatt ha valakiről kiderül, hogy alkalmatlan a pályára, az nem jut el a diplomáig. Tehát aki már nagybetűs óvónő, az valószínűleg szakmailag megállja a helyét. Nem az számít, hogy 50 éves-e vagy 22. A fiatalban még nincsenek berügzült sémák, rugamasabb, nem égett ki. Nincs ugyan évtizedes tapasztalata, ugyanakkor ez jó is lehet, mert ki mer próbálni új, korszerű módszereket, amiket esetleg idősebb kollgáik nem, akiknek már van egy jól bevált sémájuk (ami egyáltalán nem biztos, hogy az, amit te szeretnél!) A személyiség az, ami döntő lesz, az pedig ránézésre nem állapítható meg. Kevesebb előítélet, több bizalom. Kívánom, hogy a gyerkőc boldog legyen abban a csoportban ahová végül kerül :)

Egy fiatal óvónő

L/25