Fiatal, kezdő anyukák, akik nem tudnak/nem akarnak/nem főznek! Hogyan oldjátok meg, hogy magatoknak, illetve a babátoknak mindig kerüljön valami normális étel az asztalra?

èn tudok, de utálok fözni. a párom a munkahelyén eszik és utál itthon meleget enni, mert Ö kétszer nem eszik meleget.

babának van egy rakat bébiétel itthon, és kb 50% fözök is neki, ha kapok szép cukkinit, répát stb...

Magamnak sokszor veszek késsz kaját, de nálunk ételfutár nincsen pedig tuti onnan rendelnék, ha lenne.

én megtanultam főzni meg imádok is.

És én ezen a téren nagyon spórolós vagyok, én sajnálok kiadni pénzt főt ételre főleg, hogy van időm minden nap ebédet csinálni.

23 éves vagyok

Nos én már tiniként megtanultam a mamámtól (aki istenien főzött-sütött) mindent amit lehetett. Nagyon szeretek és a férjem (és a növekvő pocakja) szerint jól tudok.

A babám 14-15 hónapos koráig mindig főztem, volt időm. Most is lenne, de!

A gyerkőc kitalálta, hogy márpedig nem eszi meg a főztöm. Néztem is nagyokat. Pár napra a sokkra leestem vele a lépcsőn, fekvőgipsz sokáig. Mivel anyukám beteg volt apukám tudott csak eljönni segíteni a kicsivel. (nyugdíjasok)

Akkor fizettünk be a szomszédos suliba ebédért. Na a csajszi úgy falta már akkor majd megszakadt, én törött lábammal nyugodtan kínlódhattam az ágyban, és apukámnak sem volt gondja az ebédre, mást meg meg tudott csinálni a baba körül.

Nálunk így alakult ki, hogy hordani kezdtük. Amikor jó 3 hónap után az összes kezeléssel végeztem (visszamaradott lábfej torzulásom maradt, még vár rám egy lábműtét de várólistán vagyok) megbeszéltük a férjemmel mi legyen. A gyerek szereti a kaját, adnak annyit, hogy még hármunknak is elég, és nagyon jó árban is van.

Így aztán hordjuk továbbra. Nyári szünetben pedig főzök, belecsempészem az éthordóba és a gyerek előtt merem ki onnan :)