Gyámügy el fogja venni tőlünk a gyerekeket?

Szerintem sem vehetik el ennyi miatt, max behívnak beszélgetni.

Emlékszem, anno tőlem is megkérdeztèk általánosban, én letagadtam, hogy néha, havonta párszor elvernek(nem meg), ha számukra rosszat csinálunk. Utána töksokáig lelkiismeretfurdalásom volt és folyton azon gondolkoztam, hogy helyes e a fenék meg arcra meg kézrecsapás, ha velemit eltörünk vagy rossz jegyet viszünk vagy verekszünk a tesómmal.

Felnőttem, meg kellett volna mondanom, hátha a szüleim körmére néznek és kevesebbet kapunk, mert ők is félnek, nem csak mi tőlük.

Anya lettem, évente kb 4x kihúzza a lányom a gyufát, 2 éves koráig vissza tudtam magam fogni, de egy ideje nem megy mindig.

Ilyenkor a fenekére vagy a lábára ütök, vagy a karját erősebben fogom meg. Hálistennek ritkán van és utána mindig elmondom, hogy rosszat csináltam.

Mielőtt valaha erőszakot láthatott volna akár csak tvben is, már rámcsapott és harapott, 2 éves kora előtt, szóval ezt az azért csinálja, mert ezt látta otthon dolgot szerintem sok esetben el lehet felejteni.

Nem mentegeteg magam, borzasztó, hogy elpattan az agyam és ráütök egy védtelen gyerekre, aki bennem bízik a világon a legjobban. Ilyenkor arra gondolok, hogyha nem vezetem le a feszültséget akárhogy és tovább csinálja a dolgokat, később nagyobbat ütöttem volna vagy megutálom. Meg arra is gondolok, hogy legalább így èszreveszi, hogy nekem is vannak érzéseim.

Ilyenek persze óriás hisztirohamokkor fordulnak elő, mikor engem harap és rugdos, vagy nekem dob valamit és a lefogás sem használ, mert üvöltve tépi ki magát a kezemből és vergődik.

A hidegvizet nem próbáltam, szerintem megalázóbb, mint a rácsapás, én sokszor végeztem a zuhany vagy a csap alatt.

Arról nem is beszélve, hogy egy vergődő vizes 15kilós gyereket sokkal nehezebb tartani, már eleve megemelni is necces az én 50kilómmal.

Szóval vannak olyan ritka alkalmak, amik még beleférnek, hisz emberek vagyunk, hibázunk, de ezt tudatosítani kell bennünk is és a gyerekben is, hogy ez rossz dolog.

Ha a gyerek elmondta, hogy bántjátok, szerintem az azt jelzi, hogy súlyos a helyzet, vagy legalábbis súlyosabb, mint az átlag.

Én azt vettem észre a lányomon, hogy teljesen megfeledkezik róla, hogy megüthetem, ha rossz.

Onnan tudod csekkolni, hogy védekező pózba áll e, ha felemeled a kezed, miután rosszat csinált. Ha igen, sikerült benne komoly nyomot hagynod.

Te vagy az anyja, ne az ovitól várjál segítséget.

Jelentkezz be a területileg illetékes nevelési tanácsadóba, és ha sikerül egy jó pszichológust találni, akkor kezdjetek el hozzá járni.

És tudatosíts magadban valamit: ha a gyereked nem beteg, akkor a pszichológus elsosorban benneteket, a szülőket fogja "kezelni"

Ezt el kell fogadni, a gyerek viselkedéséért általában a szülő a ludas.

Csak óvatosan jegyzem meg, a válaszok egy részére reagálva: a másik két gyerekkel nincs gond. Én sem gondolom, hogy okos dolog megütni a gyereket, és nem hiszek a nevelő célzatú pofonban, de meg tudom érteni, hogy amikor már mindent megpróbáltál, és hiába, és eszköztelennek érzed magad, akkor van az a pont, amikor picikét eldurran az agyad. Még ha ez nem is helyes. Kiabálni sem helyes, sürgetni sem, meg még sok minden, amit mégis megteszünk, de hát messze nem vagyunk tökéletesek.

Nevtant javaslok. De előbb kivizsgálást.

Ennyi miatt nem fogják elvenni. Ami történhet: felkeresnek titeket, valószínűleg bejelentés nélkül, készítenek egy környezettanulmány, megkérdezik az okokat. Tudsz tőlük segítséget is kérni, idéntől minden családsegítő és gyermekjóléti központnál kell lennie gyermekpszichológusnak. Ha faluban laktok, lehetséges, hogy a legközelebbi városba kell emiatt menni, de adnak időpontot.

A rajzoltatásnál általában sokkal rejtettebb dolgok vannak, amik árulkodóak, amiket te laikusként nem fogsz tudni észrevenni.

Valószínűnek tartom amúgy, hogy a gyerek viselkedése miatt már jelezhettek, mert ilyenkor a gyerekjólét az óvónőktől kér jellemrajzot a gyerekről és tesókról is, szerintem ezért kérdezgethette a másik csemetét. Vagy magánakcióba kezdtek, hogy majd ők kiderítik, mi megy otthon - sajnos ez egyre gyakoribb, s így a szakemberek dolgát nagyon megnehezítik, lásd, már te is ellenségesen közelítesz a szituhoz, mert mi az, hogy téged vegzálnak, mikor a Mariska mindig koszos az anyja meg a kukába turkál (itt jegyzem meg, Mariska elég esélyes, hogy gondozásba is van véve). Szóval csak azt akarom mondani, ha fel is keresnek, ne állj nagyon negatívan a helyzethez, mert sokat tudnak segíteni!

Egy gyerekjólétis

Kedves 20-as! Ha nekem (18-as komment) szántad az epés "na, látom megszólalt az egy gyerekes szülő..." megjegyzésedet, légy szíves, gyakorolj értő olvasást, vagy lehet, hogy egy kicsit több koncentráció is elég lenne: azzal indítottam, hogy soha nem csaptam rá a gyermekeIM fenekére. Több gyermekem van pici korkülönbséggel, (a legnagyobb nagyovis, a legkisebb bölcsis), és soha nem csaptam rá a fenekükre. Szerintem jól csináltam, léteznek más eszközök is: a gyermek is csak azért agresszív, mert nincs még más eszköz a tarsolyában, hogy levezesse a feszkóját és megoldja a helyzetet. Ha a kérdező agresszióval reagál az agresszív viselkedésre, csak megerősíti a gyermekben azt, hogy üthet, haraphat, ne is törekedjen arra, hogy békésen oldja meg a konfliktusait, anya sem törekszik erre.

Valaki fölvetetett, hogy érdekes, a két szélső gyermekkel nincs semmi gond: tipikus középsőgyermek-szindróma. A gyik-en olvasható többgyermekes családokról szóló kérdések középpontjában általában a középső gyermek áll, ő a problémás. Nyilván, a gyik látogatottsága alapján nem lehet reprezentatúv felmérést végezni, de az biztos, hogy a 3 gyermek közül mindig a középső a legsebezhetőbb. A szülők pedig ahelyett, hogy komolyan odafigyelnének a szenvedő gyermekre, odasóznak, kikiáltják őt antiszocnak, betegnek stb., és ezzel le is tudják a dolgot. Egyes okos kommentelők pedig még rá is tesznek egy lapáttal erre azzal, hogy arra buzdítják a kérdezőt, hogy "mutasd meg annak a kölöknek, ki a főnök!"

Pedig egy kis érzékenységgel és ráhangolódással többre mennének.

A kérdező pedig mérhetetlenül szánalmas: egy közösségi oldalon aggódik azért, mert az ovis gyermeke beszámolt az oviban az otthoni rendszeres testi fenyítésről. Az én gyermekeim nem tudnának ilyenről beszámolni, mert nem ütöm meg Őket.

20-as! Ha téged minden rossz cselekedeted után egy nálad kétszer nagyobb valaki elverne (na jó, csak a fenekedre csapna), továbbra is ilyen megértő lennél, hiszen csak egy fenékre csapás, meg amúgy is, biztosan megérdemelted...

Szánalmas az, aki kezet emel a gyermekére!