Legelőször adtam pofont a 3 évesnek, most nem tudom, jól tettem-e? Testvérféltékenység.
válasza:Van olyan eset, amikor elfogadhatónak tartom a pofont, ez nem volt az.
Mondom ezt úgy, hogy én voltam anno a nagyobb testvér, bár velem sokat foglalkoztak akkor is amikor a testvérem megszületett, de rohadtul féltékeny voltam, hogy nem az enyém az összes figyelem. Ez nagyon nehéz időszak.
Normálisan elkellet volna neki magyaráznod, hogy miért nem szabad ilyet csinálni.
válasza: válasza:Szerintem meg mélyebbre kell látni.
A gyerek elhanyagolva érzi magát, féltékeny, ha mindig a kicsi van védve és ajnározva nem lesz jobb a helyzet, vele is foglalkozni kell és akkor ilyen nem fog előfordulni, igyekezni kell, hogy ne érezze magát hátrányban azért mert nagyobb.
A pofon valóban csak olaj a tűzre.
Reagálok, mert sokfélét írtatok, és többnyire nem kiosztóan, köszönöm.
- Írtatok okosakat, pl. nagyon tetszett, h "te csapsz a saját kezdre, vagy én csapjak rá".
- Nyilván én sem tartottam helyénvalónak az arcon "legyintést", de az előzménye az volt, h kicsi (1 hónapos) feküdt hanyatt az ágyon (mi mást tudna), én őt simogattam, a nagyobb meg ugrált rám, amit többször kértem,h hagyja abba. Meg húzott volna el a szobájába. És próbáltam az értelmére hatni: "ha most veled megyek, a kicsi egyedül marad és leesik az ágyról", bár szerintem felfogta, akkor is önző módon csak magának akart. Aztán mikor a kicsi felé fordultam ismét, akkor jött a hajcsat dobása. És nem csak a szerencsés kimenetel sokkolt, hanem, hogy a bűbájos, jószívű nagyból egy kis alattomos gonosz lett. El sem hittem, h ezt ő csinálta. És viccesnek találta, vigyorgott. Hát ezért volt első reakció a "legyintés".
-A naggyal rengeteg időt töltöttem (fél évig nem dolgoztam előtte), viszont a kicsi születése utáni 2. naptól gyakorlatilag csak aludni járok haza. Mivel feleségemnek nincs segítsége, és a háztartás+újszülött eléggé leköti, a nagyra tényleg nem sok idő jut (így, hogy én is eltűntem otthonról, meg pláne, mert eddig nyilván sokat segítettem). ÉS mikor hazaértem, mindig a nagy volt az első, a kicsit gyakorlatilag a kórházi hazahozás óta nem láttam, és tegnap pont az volt szembeötlő, hogy basszus, mekkorát nőtt, néz, mosolyog, stb, szinte először akartam a másodikkal foglalkozni, és igen, bosszús lettem,hogy a nagy nehogy már ezt se akarja. Persze ma reggel (is) már bújt hozzám a nagy, és példabeszéddel indult a reggel, meg ígérgetéssel,h így szereti, úgy szeretik majd egymást. De utána ma délután is, meg holnap is a naggyal leszek, szóval a nagy teljesen birtokol még így is.
válasza:" hanem, hogy a bűbájos, jószívű nagyból egy kis alattomos gonosz lett"
Teljesen el vagy tájolva! Leírtad azt,hogy mi történt veletek az elmúlt hónapokban, gondolom téged is megvisel ez,nem??
Szerinted a 3 éves gyerekedet ménnyire viseli meg,hogy egyik napról a másikra eltűnik az apja,plussz lett egy kistesója,akire vigyázni kell,akivel nem.játszhat még??
Nem attól fogja szeretni a testvérét,hogy te minden áldott nap elmondod neki,hogy márpedig szeretni kell...hanem attól,ahogy benneteket lát viselkedni vele és a kistesójával.
Te meg elkönyvelted,hogy alattomos,meg gonosz.
válasza: válasza:Szerintem a fiam és köztem nagyobb a "szimbiózis", mint a legtöbb férfi és fia között, köszönhetően a rengeteg időnek, amit az elmúlt fél évben együtt töltöttünk.
No de a kérdés az, hogy most a napi 30 percemen hogyan osztozzon a kettő... és hogy lehet behozni a kicsinek azt a figyelmet, amit a nagy már megkapott úgy, hogy a nagy ezt megértse. Remélem mindenkinek világos a kérdés: egyenlőséget elérni a két gyerekre szánt időben és ha még eztán is fennáll a féltékenység, akkor ezt csökenteni, megszűntetni. De a kérdésemre végülis az "öntkéntes" kézrácsapás volt a gyakorlati válasz, ami teljesen jó megoldás, ha neadjisten legközelebb ilyen lesz.
válasza:Kérdező, az utolsó hozzászólásodra reagálva: Te tudod, hogy napi 30 perced van, ezalatt szeretnéd a jó viszonyt megtartani a naggyal, és egy ugyanolyan jó viszonyt kialakítani a kicsivel, mint amit a naggyal fél év otthonlét alatt sikerült. Remélem, érzed, hogy ez lehetetlen. Másrészt meg nézd a nagyobb fiad szemszögéből is a dolgot: apa eddig csak velem foglalkozott. Most idehozták ezt a másikat, apa sosincs itthon, és amikor itthon van se velem foglalkozik, mert azt mondja, most már osztozkodnunk kell, meg szeretnem kell a testvéremet, pedig azt se tudom, az pontosan micsoda. 3 évesen ezt még nem kell megértenie. A gyerekek között nem számtanilag kell elosztani az időt, 15 perc egyiknek, 15 perc másiknak. Ha az egyiknek nehéz időszaka van, és nagyobb szüksége van rád, akkor egy ideig vele legyél többet.
Visszatérve az említett szituációra: a babával gügyögsz, közben a nagy igényelné a figyelmedet, ugrál rád. Erre az, hogy "most a kicsi a soros, hagyj békén és foglald le magad máshol" csak felerősíti benne az elhanyagoltság érzést és dühöt, akkor is ha szebben fogalmazol. Amit ilyenkor ki lehet próbálni a gyerek személyiségétől függően:
- Gyere, Te már nagyfiú vagy, rád lehet bízni egy komoly feladatot. Ülj ide az ágy mellé, és nagyon vigyázz, le ne essen a testvéred!
- Gyere fiam, vigyázunk együtt a testvéredre, ülj az ölembe, látod, hogy már rád tud mosolyogni?
- Hozd ide a kedvenc könyvedet, megnézegetjük itt/ megmutogatjuk a babának.
- Hozd ide a kisautódat, mert ennek a fotelnek a karfáján remekül lehet vele autózni.
- Építs fel egy hatalmas tornyot a szobádban, ha készen van szólj, és rögtön jövök/jövünk megnézni.
válasza:Kedves Nagyokos Nők!
A férfi,nem nő,hogy egyszerre mindent,és sendrihányul végezzen!
A férfi egy dologra figyel,de arra nagyon,s amikor ebből kibillentik,dühös.
Szerintem nem volt egy nóbeldíjas ötlet a legyintés,de megesett.A jövőben,mivel te vagy a főnök,s nem a kicsi,vagy a nagy,olyat kellene játszani,hogy "gyere,megmutatom hogyan kell bánni a kicsivel!Apa megtanít rá."Nyilván,néha mást is kell játszani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!