Szülők! Mennyire fogadnátok el, hogy a gyermeketek óvónője nyíltan felvállalná leszbikusságát?

És honnan tudod, hoyg a másik csoport ovónöje nem leszbikus? Ugyanis éppen annyira lehetséges, mégha nem is tudod róla.

Alig tudom elképzelni, hogy ilyen ostoba emberek vannak,mint te.

Én igazándiból nem tudom, mit gondoljak erről. Ismerek egy nevelőanyukát, aki már jó ideje egyedul él, de nyiltan leszbikus. Nagyon jó anyuka, mindene a két fiú, akiket nevel és emellett rendes minden téren. A két fiu nagyon rossz családból jött, sok bántást szenvedtek el, szerencsések, hogy egy stabil, szeretetteljes ember neveli őket. Ugyanakkor a negy éves fiu női táskákkal, felékszerezve flangál, festeti a körmét. A tiz eves barbizik. Szóval nekem bizony ugy tünik, hogy megzavarja a gyerekeket ez. Persze a nevelőanyuka csak azt tudja adni, ami ő maga.

Ha az én gyerekem tanára-ovónénije lenne leszbikus, nem tudom, mit mondanék. Egy bizonyos kor felett helyes, hogy tudja a gyerek, ilyen is van, nekik is joguk van a választásra. A túl erős befolyástól féltenem őket, nehogy pont az a tanár legyen idealizálva és ez majd kihasson arra hogy mit próbál majd ki tinikorában. (Ha valaki nem ért egyet velem, nem volt bánto szándék bennem - de konzervativ vagyok. Ja, és egyébként külföldön lakom.)

Semennyire. Az óvónő engem helyettesít, és én nem vagyok az.

Mellesleg nincs bizonyíték arra, hogy genetikai alapja lenne, pedig úgy kezdték a kutatásokat, mert szerettek volna mentséget találni.

Már eleve az ellen is kifogásom lenne, ha bárkivel utcán csókolózna, akár férfi, akár nő. És ne nézzük hülyének a gyerekeket, pontosan látják, hogy különbség van a puszi és puszi, vagy puszi és csók között.

Én nagyon megválogattam, hogy kire bízom a gyerekeimet. Könnyebb, mint utólag helyretenni, kitalálni, hogy miből alakulhatott valami ki.