Más is volt vagy féltékeny az ovónénire?

Jaj,csak nem elszerette az egyetlen pici fiacskádat???

:-D

Hű én baromi féltékeny vagyok, mert neki szótfogad. (meg mindenki más idegennek is)

De azt nem gondolom, hogy jobban kötődne hozzá, vagy jobban szeretné a gyerekem.

Egyáltalán nem vagyok rá. Sőt! A kicsi (2 éves) őrjöng, sikít, amikor otthagyom a bölcsiben. Meglátja a gondozónőt és sírva fakad. Ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, szerintem csak nem szeret ott lenni és nem barátkoztak még meg egymással kellően.

Viszont a nagyobb (4 éves) rajong az óvónénikért. Sokkal könnyebb őt ott hagyni, mint a kicsit. Jó látni, hogy örömmel megy és olyanokkal van, akiket szeret.

Ne haragudj, de számomra fontosabb, hogy ő jobban érezze magát, mint én. Éppen ezért féltékenység soha eszembe se jutna. Szerintem nem egészséges...

Dehogyis...teljesen más a "funkciója" az óvónőnek mint nekem. :-)

Mindig örülök annak, ha a lányom jól kijön az őt körülvevő emberekkel, mert az azt jelenti, hogy azok szeretik, törődnek vele, ettől pedig ő csak több lesz. Attól, ha sokszor le sem lehet vakarni az apjáról, nagyszülőkről, nagynéniről, vagy örömmel megy az óvónőhöz, sohasem akadtam ki...tudom, hogy engem is nagyon szeret, ha valami gondja van, akkor anya a "mentsvár", stb. Szerintem ez így is van rendjén.