Magánovik? Pro-kontra: mik a tapasztalatok? Érdemes?

Az én lányom is 2.5 éves és ugyan ez a dilemmánk, bár dőlni látszik a magánovi felé.

Az állami ovi afféle nagy tömegű gyermekmegőrzőnek tűnik számomra, vannak foglalkozások, meg udvari rohangászás, 40 fős csoportok.

Szerencsénkre a 3. szomszédunk egy magánovi. Csodás kert, szép ház, 13 fős csoportok, angol, úszás, sakk, tánc, programok állandóan. Vannak sérült gyerekek, aminek kifejezetten örülök, hogy a lányom barátkozhat velük.Rendszeresen látom az ovibuszt, amivel viszik őket-az is rendben van.

Van még gyógytornász és logopédus valamint normális étel.

Kár lenne a fejlődés ezen szakaszában "parkoltatni" egy állami oviban, mikor a magán ezerrel fejleszti, és becsülettel foglalkoznak vele.

A magánovi profitra hajt. Ez általában pofátlan lehùzásban nyilvánul meg. Pl 14 gyerekre rendelnek 7 adag ebédet, nyilván teljes árat fizet a szülő,közben kapja az önkormányzattòl az étkezési hozzájárulást per kopf....

ha korizni viszik őket,megvetetik az x alkalmas a bérletet a szülővel,közben napi belépővel mennek be aktuális létszám szerint,a hiányzòk belépője marad zsebben.

fizetős ovifoci-államiban mindennapos tesi.magánban névleges ped program,államiban komolyan vett szakmaiság

stb

nyilván leginkább a vezetőségen mùlik,mennyire rátermett pedagògusokat alkalmaz.államiban is találkoztam befásult pályaalkalmatlannal és szuper ìzig-vérig elhivatottal is,meg magánszférában is mindettővel.

A kisebb létszám sem garantálja a több személyes figyelmet,ugyanìgy a nagy létszám sem az elhanyagolást. Pedagògusfüggő. De a magánovi szolgáltat,a szülőnek kell megfelelnie,az államiban a gyerek érdeke előrébbvalò általában.Nyilván mindkét oldalon vannak nagyon jò és éppoly rossz példák is.... òvònéniket válaszatok,ne intézményformát elsősorban.

Ez teljesen az adott intézménytől függ. Állami oviból is vannak nagyon jók, és magánoviban is vannak olyanok, amik nem nagy számok.

Nálunk az utca végében van egy magánovi-csana egyben, két csoporttal. Szomszédék kislánya járt oda, nem voltak megelégedve vele, pedig nem volt olcsó pl. volt olyan hogy kakilás után nem pelusozták át a kislányt, és mikor a szomszédom ment érte az oviba és látta és megemlítette a gondozóknak, még ők voltak felháborodva + a szobatisztaságra szoktatásban sem haladtak semmit, aztán mikor az állami oviba átkerült a kislány ott 1 hét alatt szobatiszta lett. Nálunk ez a magánovi max annyit nyújt hogy van úszómedence az udvaron meg elviszik őket olyan helyekre ahova egy állami ovi nem pl. tropicarium meg ilyenek, de ez egyáltalán nem létszükséglet egy gyerek fejlődéséhez. Szóval szerintem nem feltétlen kell ahhoz magánovi hogy rendes nevelést kapjon egy gyerek az oviban.

Ez valóban intézmény és pedagógus függő. Nekem mindkét fiam magánoviba jár, de az első borzasztó volt, váltanunk kellett. A régi magán oviban a pedagógusok is rosszak voltak, egyfolytában a telefonjukon lógtak, gyakorlatilag csak gyerekmegőrző volt. A "kedvencem" az volt, mikor szobatisztaságra való szoktatásnál (magán bölcsi végén), néha bekakilt a fiam, arra sem voltak képesek, hogy legalább a kakit beleszórják a wc-be, úgy kaptam meg a becsomagolt alsógatyát, hogy az egész cucc benne volt. Vagy mikor télen végre volt hó, a bölcsis fiam nem mehetett ki a kertbe, mert a csoportjában több gyerek volt, aki még csak négykézláb tudott járni. Kérdeztem, nem mehetett volna ki a kiscsoportosokkal? Ők meg csak bambán bámultak. De a vezetőség volt a legrosszabb, az igazgató nő konkrétan pénzéhes volt, ez sokszor a gyerekek rovására ment. A leggagyibb tejet vették, mindig fehér kenyérrel tömték őket, akciós, rohadásnak indult almát vettek stb. Sőt, ha pl. ha a kiscsoport tele volt, de jött új jelentkező, akkor év közepén átrakott egy gyereket a középső csoportba, hogy legyen hely a kis csoportban...

Az új magán ovi viszont kiváló, egy rossz szót nem tudok rá mondani, teljes ellentéte az előzőnek!

nekem mindkettő magánba járt. Most suliban kb összehasonlíthatatlan az önállóságuk, munkamoráljuk.

Mi aszerint választottunk ovit, hogy sok mozgáslehetőség, délelőtt legyenek a foglalkozások, ne akkor amikor már fáradtak délután. Legyenek nagy hangsúly az egészséges étkezésen. Lehetőség legyen egyéni tanrendre is suli előtti éven.

Na ezeket egy állami ovi se tudta, persze papíron, aztán sorolták a deket... Itt ráadásul államiban is minden foglalkozásért fizetni kellett volna, kajáért is... akkor már rászántuk a pluszpénzt a kisebb csoportra és lehetőségekre.

Őszintén? összehasonlíthatatlan egy jó magánovi az államival. Itt is képzett ovónők, dadák voltak. Volt idejük energiájuk minden gyerekre, mert rendezettek voltak a bérek, körülmények. Én örülök, hogy oda jártak. a problémákat , amiket állami ovikban, még a jobbakban is mesélnek, csak az utolsó félévből ismerjük, amikor a tulaj mellényult egy ovónővel amikor egyik jó ovónéni szülni ment... (azóta ahogy hallom el is küldte ezt a mellényúlást.. nem tudom szebben írni elnézést).

És az, hogy végtelenül rugalmasak voltak, az pedig megfizethetetlen. Suli előtti évig csak minden másnap jártak a gyerekek, hogy ovi is legyen, társaság, meg mi is lássuk őket sokat (Eléggé speciális a munkarendünk) Megtanultak, síelni, lovagolni, görkorizni. Alap volt a tsmt torna, hogy főznek ünnepekkor közösen. És tényleg csinálhatták, nem jajj, piszkos leszel. Max kimosták a ruhájukat, ha nagyon összekoszolták véletlen (nyilván volt védőkötényük is) Hogy a nem alvósaknak nem kellett kötelezően aludni, hanem elég volt csendben maradni, de nézegethettek könyvet, játzshattak csendesen. Hogy nem volt rájukhagyva, fogatmosnak e, hanem ha kell melléjük álltak, hogy el ne sumákolják. Hogy kiszámítható volt a napirend. Hogy mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoztak, nem voltak kivételezettek vagy elhanyagoltak. Hogy volt többféle gyerek, És megtanulták ezt a sokszinűséget elfogadni, hogy mindenki másfelől jött, másmilyen. Lehettett mindenki önmaga.

Szóval egy jó magánovi, mivel nem szabályozza az állam, hanem a pedagógusok vezetik, sokkal jobb, mint egy állami. összehasonlíthatatlan.