Etikus dolog e, szabad e sírva is "rákényszeríteni" az óvódát?

2. gyermekem kezdte most az ovit, ő egy vagány bátor jópofa kisfiú,ráadásul a tesójával egy csoportba jár,rég várta az ovit,itthon unatkozott a bátyja nélkül,3 éves. Erre, egész nap sír,bömböl :( mivel jól ismeri az ovit,a személyzetet (hozzáteszem a két óvónéni tündéri,babusgatós,maximálisan megbizok bennük) 1 napot voltam ott vele, szépen elvolt,bátran bement, 2.nap eljöttem, de mikor visszamentem kiderült hogy soakt sírt. 3.nap maradni akartam kicsit de az óvónő elküldött,mondván ha 10-szer ottmaradok akkor is 11.-edszer el kell jönni majd.(ebben igaza van) de nem tudom elviselni a tudatot,hogy reggel keltem a gyerekem,beviszem és sírni hagyom valahol,ahol fél, engem keres stb. Nem ezért szültem :/ azt mondja az a baj hogy egyedül van(mi nem vagyunk ott) és sok a gyerek. Sajnos a nagyobb fiamnál is így ment ez hosszasan, teljesen kivoltam ott is, őszintén,ilyenkor nem is tudok mást csak rájuk gondolni és alig várni hogy menjek értük(most itthon vagyok a legkisebbel)nekik persze ezt nem mutatom biztatom őket,viszek kis meglepiket stb. Nagyfiam végül megszerette de az első évben annyit volt beteg,végül orr és torokmandula mütétre került sor az év végén,amit nagyon megszenvedett,és szerintem lelki eredettel volt ennyit beteg.

Egyszerüen nagyon fáj hogy így van a gyerekem,és lehet hogy pár hét és megszokja, de nem érzem jónak hogy ezt tesszük vele. Ugyanakkor tudom hogy sajnos ezekkel a dolgokkal előbb utóbb találkoznia kell.De még csak 3 éves,többször gondoltam rá talán nem is voltak még érettek az ovira. (persze,ha most kivenném se lenne jobb, hogy viszem vissza,ugye...meg mit mondok a nagyobbnak...)