Szerintetek lehet szexi egy óvónéni?

Nem a külső számít, nem ettől fognak téged szeretni sem a gyerekek, sem a szülők.

Ha ez az opció eleve felmerült benned, akkor nemigazán tartalak a pedagógusok legjobbjának.

Amúgy személyes véleményem az, hogy jobban örülnék egy "anyáskodó" óvónőnek, mint egy Barbie babának.

Nem az irigység beszél belőlem, én is szép vagyok, de tisztában vagyok vele, az igazi szépség a lelkünkből fakad.

Néhány napja egy anyuka azon akadt ki, hogy munkaidőn kívül látta az óvónőt dohányozni, és egy kis pohár (szerinte) vodka is volt előtte. Volt aki osztotta a véleményét, hogy emiatt alkalmatlan a gyermekekkel való munkára.

Szerinted milyen véleménmyel lennének egy szexi hercegnőről? Nem kell zsákot húzni, igénytelennek lenni, de minél kevesebb támadási felületet hagysz, annál jobb.

Engem mondjuk nem zavar semmi, amíg a gyerek szereti és biztonságban van, de ez egyre ritkább.

Engem hidegen hagyna, hogy mennyire vagy "rózsaszín", a lényeg, hogy a lelked és szíved a helyén legyen. A gyerekeimnek is ez számítana, nem az, hogy milyen a ruha, a köröm, a haj.

Mint szülő semennyire sem számít a külső és nem ítélkezem ez alapján, láttam már nem egy 50-es konzervatív öltözködésű óvónőt, aki kukkot sem értett a szakmájához, hiába mutatott jól és volt elvileg tapasztalt...

4.! Én írtam, hogy előfordul olyan, hogy a gyerektelen óvónő véleménye egyeseknek nem számít...

Tapasztalatból mondom, hogy bár tény és való, mindenki volt pályakezdő, ezt bizonyos típusú emberek nem veszik figyelembe és valahol jogosan, pályakezdőként is a maximumot kell nyújtanod. Ha nem az évek rutinjával, akkor a kezdők friss ismereteivel és lelkesedésével kompenzálva. És sajnos, tapasztalatból mondom, vannak és léteznek szülők, akiknek igenis nem vagy egyenrangú partner, míg te magad nem vagy szülő. Egy pályakezdő kolléganő kapta meg a szemébe, hogy ő csak könyvből nevel, nem tapasztalatból. Pedig ő tényleg minta lehetne minden szakmabelinek.

Egy szó, mint száz: óvónéniként jobb kevesebb támadási felületet hagyni, elkerülni a skatulyát, felnőtt nőként viselkedni, akiben a szülők a felelősségteljes, szakmájában jártas, komolyan vehető óvodapedagógust látják, nem egy kislányt. De ez csak az én szerény, segítőkész véleményem.

Fiatal tanító néni vagyok, ráadásul vallásos iskolában, kezdetben nekem is gondot okozott az öltözködési stílusom megtalálása a munkahelyemen.Én épp a másik véglethez tartozom, rocker vagyok, ami ugye nem múlik el egyik napról a másikra csak azért, mert hirtelen pedagógus lettél, és elkezdtél dolgozni.Kezdetben apácának öltözve, nyakig begombolkozva jártam dolgozni, kínosan ügyeltem rá, nehogy akár a bokám is kilátszódjon a szoknya alól. El kellett telnie egy kis időnek, amíg a többi kolléganőmet figyelve rájöttem, hogy ennek semmi értelme, ez nem én vagyok! Kb. másfél évembe került, hogy kialakítsak egy "tanító nénis" és egy "fiatal, civil, hétköznapi női" stílust, a kettő sokszor találkozik. Az iskolába természetesen nem veszem fel a szegecses karkötőket, de egy normális tornacipőt már nyugodt szívvel. Többnyire egyébként szoknyát veszek fel, ez eddig is így volt.Kizárólag más városokba járok olyan rock koncertekre, ahol nem készülnek csak tömegfényképek, és biztosan nem találkozok anyukákkal-apukákkal. A férjem kezdetben nehezen tolerálta, de már látja, hogy muszáj erre is odafigyelnünk. A rövidebb szoknya és kivágott blúz a munkahelyen kívül is tabu. Nem egyszer jártam úgy, a bevásárlóközpontban visítva szaladt felém egy kis tanítványom, mert megörült, hogy találkoztunk.Kellemetlen lett volna, ha egy bugyi méretű miniszoknya van rajtam... Igenis a szülőknek is fontos az első benyomás, és ami a legfontosabb: a gyerek egy idő után téged (is) másol! Nem mindegy, hogy mit lát nap mint nap... Nem kellene bennük erősíteni a "Barbie stílust", mert irreális. Gondoljunk csak bele egy kicsit molettebb kislány helyzetébe... És igen, már ebben a korban is van önértékelésük a gyerekeknek, erősen hasonlítják magukat a környezetükhöz.

Pályakezdőként mindig nehéz helyt állni, de nem lehetetlen. Legyél közvetlen, barátságos, kedves, de határozott a szülőkkel és a gyerekekkel egyaránt! És egy örök szabály: Mindenkinek sosem lehet megfelelni! :)

Ha én egy rózsaszínbe öltözött óvó nénit látnék beiratkozáskor, nem biztos, hogy komoly, megbízható szakembernek és szakmailag kompetensnek ítélném.Nem íratnám hozzád a gyermekemet, inkább keresnék egy kevésbé kislányos, Barbie-s hölgyet. Hiába, az első benyomás igenis sokat jelent.

Tanács a kisregénye végére: visszafogott, átlagos póló vagy blúz, farmer nadrág,kényelmes cipő. Egy hét után úgyis magadtól veszed majd le a magassarkút, mert abban nem lehet 30 gyerek után szaladgálni.

A gyerekek nem azért szeretnek, mert szép vagy. Nekik mindenki szép, aki szereti őket. Az, hogy a szakmádban jó vagy-e, idővel fog kiderülni, nem a pár napos gyakorlatok alapján... De az önbizalom fontos. :D