Hogy lehet egy szennyes fantáziájú óvónőnek elmagyarázni, hogy nem az van, amit ő gondol, és ne zaklassa a gyereket?
3.5 éves kisfiam sajnos elkapott egy hányós vírust, és kúpozni kellett. Amikor meggyógyult, az oviban minden plüssel eljátszotta azt, hogy a plüss fenekébe dugdosott egy zsírkrétát.
Több se kellett az óvónéninek, amúgy sem a szívem csücske, és neki sem tetszik a gyerekem, azóta nem hagyja a gyereket békén.
Hol látta ezt, miért így játszik, tapasztalt - e már ilyet (!), sok tévét néz- e, stb.
Elmondtam neki, mi történt /véleményem szerint ezt először Velem kellett volna megbeszélni, nem a gyerekhez odaguggolni/, de a szemembe mondta, hogy ezt "nem hiszi el", mert a gyerek egy sima kúpozásnál nem mondaná, hogy fáj, meg nem akarom (amit a plüssnek mondott). Hát az enyém mondta, akkor is, amikor csináltam vele.
Azóta gyerekpszichológushoz, nev.tanba el lettünk küldve, és az óvónéni drága megfenyegetett, hogy szünet után ránk hívja a gyámügyet, mert a gyereket valami közeli férfi ismerőse/rokona rendszeresen molesztálja. Ezt így, mint tényt, megkaptam.
Mit lehet ilyenkor csinálni? Minden egyes szavamat félremagyarázza direkt, mindenre ilyen pszichológiai maszlaggal reagál. A vezető óvónő nem akar állást foglalni, de azt mondta, azért " a biztonság kedvéért" vigyem el a gyereket pszichológushoz. Az már nem zavarja őket, hogy a gyerek azóta nem játszik ilyet, csak akkor az egyszer, feldolgozásképp csinálta.
A "fáj" az nálunk is mindig csak "kifogás", mert nem akar valamit. Nem sétál, mert fáj a lába, nem pakolja el a játékait, mert "fáj" a feje, meg a keze. Egyszer régebben azt mondta, azért nem akar bilibe pisilni,mert fáj a kukija. Tehát ez a fáj, ez nem komolyan fáj neki. A kúp sem fájt szerintem, csak nem akarta. Ez is el lett mondva az óvónőnek, és kértem, mutasson egy gyereket, aki szereti a kúpozást, ha fáj, ha nem. Erre azt válaszolta, hogy nem a kúpról van szó, mert az meg se történt.
Magyarul hazudok. A vezető óvónő sunyít, félig igazat ad ennek a hülyének, mert azt hajtja, hogy semmi baj nem lesz, ha elviszem. Nem, tényleg nem, csak nem látom értelmét. Ezzel, hogy elviszem, már lovat adok alá, mert "na ugye, hogy szükség van orvosi segítségre?"
Minden kipécézett gyerekkel ezt csinálja. A másik csoportból autizmus gyanúval küldött el egy teljesen átlagosgyereket nev. tanba, mert nem tetszett neki a gyerek. A szülő visszajött egy totál negatív szakvéleménnyel,és kedves óvónő azzal is vitatkozott, merthogy "az autizmust nehéz kimutatni így, inkábba Vadaskertbe menjetek, ott megmondják, hogy az." Tehát ő eldöntötte, hogy az, és kész.
Na, ha előlről kezdődik az ovi, a párom is beszélni fog az óvónővel, mivel hát konkrétan Ő lett megvádolva.
válasza:Nagyon sok anyuka tudja, hogy ez a nű "nem normális", ilyen vénkisasszonyos allűrjei vannak, gyereke nincs, viszont mindenkit kioszt, ezért nagyon sokan utálják, és nagyon sokan xarnak arra, amit mond. Ebben a pár napban sok szülővel beszélgettem, rengetegen már fel se veszik, ha mond valamit.
Vezető óvónővel megpróbálunk beszélni a párom, pár más szülő, meg én. Nem igaz, hogy nem lehet valahogy szépszerével leállítani. Talán, ha a kedves vezető látja, hogy nem csak én jártam így, kicsit elgondolkodik.
válasza: válasza: válasza: válasza:35-ös. Ez egyértelmű, persze... várj ott szépen a gép előtt, küldöm a gyermekvédelmiseket. (A címed megírásával ne fáradozz, már rég lenyomoztattam az óvónővel)
:)
válasza:Kedves Kérdező! Megértem felháborodásodat, nagyon kényes ügy. Az óvónőnek valóban nem így kellett volna eljárnia, de szerintem mindenképp vidd el a kivizsgálásra, mert a végén még azt mondják, hogy a viselkedéseddel igazolod, hogy valami van a háttérben.
A másik amit még elmondanék az az én sztorim. Pedagógus vagyok és még 4 éve volt egy nagyon szép kislány a csoportban, aki csak úgy spontán elkezdett nekem mesélni, ( apa nagyon szeret, apának én vagyok a mindene, apa azt monda, hogy már nem anya a szerelme, hanem én. apával sokszor alszom, ÉS A LÉNYEG: apa annyira szeret, hogy szokott velem szerelmeskedni.) Na itt fehéredtem el. Nem tudtam mit csináljak. Beszéltem a vezetővel, majd úgy döntöttünk, hogy beszélünk anyukával. A beszélgetés megtörtént, kaptunk ilyen-olyan magyarázatot ( biztos csak hallotta valahonnan, hogy " szerelmeskedés" )Onnantól kezdve nagyon figyeltünk, több tapasztalatunk végül nem volt és lecsengett az ügy. De azt megint csak hozzá teszem, hogy nem telik el hét, hogy ne gondolnék a kislányra, hogy vajon jól van e. Hogy jól cselekedtem vagy sem. Vajon mélyebbre kellet volna ásnom magam az ügybe? Nem tudom... csak bízom benne, hogy minden rendben van.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!