Ha a gyerek nem érett az óvodára azért, mert végig sír, vagyis nem tud az anyukájától még huzamosabb ideig elszakadni, akkor ezt hogyan képes egy bölcsis, egy-két éves gyerek megtenni?

Szerintem hallgass az ösztöneidre, azok soha nem csalnak te vagy az édesanyja, te vagy vele a legtöbbet, te tudod, hogy mire van szüksége a gyermeknek! És ha az érzéseidben megerősítettek a szakemberek is, akkor azt hiszem, nincs több kérdés! :-)

Egyébként végigolvastam a kommenteket, mint mondjak, enyhe sokkot kaptam. :-P

Hihetetlen, hogy a válaszadók elvileg mind édesanyák, és így egymásnak esnek csak azért, mert különböznek a vélemények. Minősíthetetlen hangnemet választva felháborodnak, hogy lepontozták egymást.... Elképesztő! És vicces... :-D

Hát igen, ez megint kényes téma, itt nincs olyan, hogy fekete vagy fehér, mert minden gyermek más. Nincs olyan, ha nehezen szokik be a gyerek, akkor anyuka a hibás. Akik ezt leírták, ne csodálkozzanak, hogy le lettek pontozva, mert erre nyílik a bicska, ott ahol ez nem igaz. És jogosan. Egyébként azt megértem, a valakinek muszáj dolgoznia és ezért adja bölcsibe a kicsit, de az tuti, hogy a gyereknek nincs rá szüksége. Nem egyszer hallok olyat, hogy megszületik a kisbaba, a szegény másfél éves meg menjen csak a bölcsibe, hogy anyukának könnyebb legyen. Tök jó :( Ez nálam a no komment. Persze vannak esetek, mikor jobb a bölcsi, pl ha anyukának nincs türelme, mert egy egész nap visító anyukánál talán mégis jobb (eleget hallgattam a szomszédot), de nem értem, akkor miért nem vártak egy kicsit a tesóval.... na mindegy, ez nem egyszerű.

Nekem mindkét gyermekem 4 évesen ment csak oviba, mert megtehettük, nem lógtak rajtam soha túlzottan, mégis anyásak voltak. Vigyáztak rájuk alkalmanként a mamák is, mehettünk nélkülük éjszakai programra is. Mégsem vágytak az ovira, érdekes. Mindkettőnél volt pityi, az első napokban, és IGEN, óvónők mondták, hogy ez a NORMÁLIS. Nem az, ha úgy ottmarad, hogy anyát szinte "letojja". Mert ezek azok a gyerekek, akikkel anyuka nem foglalkozott eleget ( tisztelet a kivételnek ). Aki megteheti, igenis igazodjon a gyermeke érettségéhez.