Ha a gyerek nem érett az óvodára azért, mert végig sír, vagyis nem tud az anyukájától még huzamosabb ideig elszakadni, akkor ezt hogyan képes egy bölcsis, egy-két éves gyerek megtenni?

Nagyon érdekesek a kommentek.

Azért tettem fel a kérdést, mert a 3,5!!! (már nem is 3) éves fiamról most állapította meg a gyermekpszichológus, hogy még nem óvodaérett és nem azért, mert nem tudna beszélni, nem lenne szobatiszta, hanem mert szeptember elseje (ma okt. 22.-e van, vagyis közel 2 HÓNAPJA) minden egyes nap sírva megy oviba és VÉGIGSÍRJA a 3 óra hosszát. Az előzményekről annyit, hogy anyós, anyukám és a sógornők is rendszeresen vigyáztak rá, ott is aludt néha a nagyszülőknél, gyermekközösségbe is rendszeresen járunk és voltam már egész éjszakás programon is gyerek nélkül. (ezért írtam, hogy no komment a 3. válaszolónak és ugyanezt üzenném a többi 'anyuka hibája' válaszolónak is)

A gyermekpszichológus állítása szerint a gyermekemnek SEMMI baja nincs, nincsenek kötődési problémái, nem kötődik betegesen hozzám, egyszerűen csak nem érett még meg az elválásra. Ez olyan, mint amikor a gyermek nem tud még járni.Vezetgetni lehet, de többet árt neki, ettől nemfog hamarabb járni, hanem még ártunk is neki. Szóval vacillálok, hogy kiveszem az oviból, mert tudom, hogy szenved. Tisztában vagyok azzal, hogy az óvónőink sem könnyítik meg a dolgát, de ez egy másik kérdés. Emiatt merült fel bennem a kérdés, hogy mekkora megrázkódtatás lehet egy 1 évesnek az elválás, aki még közel sem érett rá. A pszi is annyit mondott, hogy ebben a korban ez még simán előfordulhat, az idő előrehaladtával ez egyenes arányosan csökkenni fog, viszont (egyik kommentelő kérdésére válaszolva) az már nem teljesen jogos, ha a gyerek még kisiskolás korában is sír anya után.

"kedves" utolsó!

inkább menj és dugasd meg magad a férjeddel, mint hogy itt kötekedj. jobb lesz az neked, hidd el, mint hogy itt ismeretleneket sértegess.