Milyen hatással volt a gyerekedre az óvoda?

Nekünk a nagyobb lányunk is KO lett tőle, meg most a kisebb is. :)

Pedig csak délig vannak/voltak.

A nagyobb most elsős, a sulival semmi gondja.

A kisebb most kezdte az ovit, ő már 4 éves lesz, de teljesen kifordul magából ő is, mint anno a nővére. Pörög, hangosan beszél, cseszt..ti az öccsét... fú, nálunk nincs rájuk jó hatással, pedig két imádnivaló, tapasztalt óvó nénit kapott. :D :)

A kisebbik gyerekem nagyon szociális volt és a mai napig az. Ő gyakorlatilag első nap beszaladt játszani és jól érezte magát. Anya meg csak állt csodálkozva, hogy őrá itt semmi szükség nincs. :-) Az óvónők mindig úgy jellemzték, hogy mindenkivel szívesen játszik és mindenki szívesen játszik vele.

A nagyobbikat eleve zavarta a hangzavar, a futkosás a csoportszobában. Kint jobban érezte magát. Sokszor azért vitte a feleségem korábban, hogy még ne legyenek ott sokan, mikor elkezd játszani, tehát fokozatosan növekedjen körülötte a zaj és a nyüzsgés, de a csöndes szobába érkezhessen. Így jobban viselte.

Egyébként mindegyikük rengeteg mondókát, verset és dalt tanult, mindenféléket alkottak, alapvetően szerettek oda járni, és szerették őket ott. A kisebbik sokkal szebben és szívesebben rajzolt, de természetes, hogy nem egyformák a gyerekek. Neki egyébként sok alkotását őrizzük itthon évek óta.

Mindegyikük rendkívül válogatós volt, de a nagyobbik jobban. Ebéd után a kisebbik már középsőben is ritkán aludt, nagycsoportban még ritkábban. Ilyenkor estére rendesen kiakadt, alig lehetett vele bírni. Persze attól még szeretnivaló, aranyos gyerek volt.

Egyszóval: Imádja.

Én rettegtem, gyomorgörcsöm volt, amikor szóba került mindig azt mondta, hogy ő ugyan nem megy, menjek oda én, amikor elsétáltunk az ovi mellett frusztrált volt…

Azért voltak aggályaim, mert egyáltalán nem barátkozós, inkább félős, visszahúzódó, még családtagokkal is. Nem tudtuk otthagyni nagyszülőnél, nem nagyon jártunk közösségbe, játszótéren kerülte a társaságot.

Minden létező dologra próbáltam felkészülni.

Az első reggelen nehezen indult, nem szólt semmit, csak húzta az időt. Amikor beértünk megkerestük a helyét, húzta a cipőt, de a csoportszobában az ölemben ült és nézelődött, játszani úgy nem akart. Az udvaron már homokozott és a kismotorra is ráült, de csak nézelődött.

Másnap már játszottunk bent együtt, s nem zárkózott el annyira, mászkált, elhozott játékot messzebbről, az udvaron pedig felszabadult, akkor már félre is ültem. Ebéd előtt szintén eljöttünk, de láttam rajta, hogy játszani akart.

3. napon reggel már itthon közölte, hogy vigyünk pizsamát…. és mi lesz az ebéd? Bent is azzal indított, hogy ő itt alszik, óvónéni mondta, hát ha ilyen nagyfiú akkor oké, kap ágyat :) és tényleg ott maradt. Igaz enni nem evett és sírva kelt, hogy anya hiányzik, haza akar menni, de már ott vártam és rögtön megnyugodott, még az udvarra is kimentünk.

Utána nem volt gond. Engem sokkal jobban megviselt. :) bőgtem mint a szamár :D

Amúgy, októberben volt pár olyan alkalom amikor nem akart menni, sírdogált, szerintem akkor tudatosult benne igazán, hogy ez ilyen állandó dolog.

Most szeptemberben a középsőt kezdte, nagyon várta, ő 3 hónapot itthon volt a nyáron, de rengeteget változott, sokkal nyitottabb és érdeklődöbb lett.