Kinek hogy ment a beszoktatás oviba? Van valami megoldás hogy ne ragaszkodjon annyira a gyerek? Nálunk minden reggel visitas

Fiam az első 1 héten őnszántábol, boldogan ment. Aztán szembesült vele, hogy ez vér komoly, nem csak néha kell jönni. Onnantól minden reggel közel 1 éven át sírás volt.

Nálunk az oldotta meg, hogy utána apa vitte reggelente.

Az én kisfiam kerek 3,5 hónap után kezdte azt, hogy nem pityergett reggelente. Az elején még jó kedvűen ment, utána leesett neki, hogy ez már mindig így lesz, onnantól majdnem minden reggel volt valamilyen sírási fokozat, pityergés, sírás, visítás is előfordult. Az óvónő elmondása szerint egyébként ez csak addig tartott, amíg átadtam, illetve maximum még plusz pár percig. Többször volt beteg is ez idő alatt, ami nem segített, mert mire jött volna valami áttörés (talán), itthon kellett tartanom betegség miatt. Szóval majdnem 4 hónapig tartott, mire azt mondhattuk, hogy beszokott, sőt szereti.

Az óvónőknek sokszor rinyáltam, szomorú voltam, hogy ez a helyzet, de annyit mondtak, hogy nekem kell határozottnak és nyugodtnak lennem, higgyem el, hogy minden rendben lesz, lehet, hogy nekünk kicsit több idő kell, ami rendben is van.

Egyébként én is és az apja is anno 3 évig ordítottunk, én utáltam az óvodát, pedig semmi racionális okom nem volt erre

A gyerek mindig a szülő lelkiállapotának a kivetülését viszi be az oviba.

Én az apa vagyok, első 3 nap én vittem. Bevittem, elmagyaráztam neki mi fog történni, meg hogy miért van ott és hogy nagyon szeretem, ügyes legyen, majd jött az 5-ös (pacsi). A gyerek jól érezte magát, szépen eljátszogatott. Én is mentem érte, mondták hogy minden rendben és nagyon ügyes.

Tegnap és ma az anya vitte, aki tiszta ideg volt végig, a gyerek pedig sírt és pityergett az oviban. Mondták is neki hogy röviden menjen az elválás és jókedvűen.

Ne aggódd túl, csak le kell rakni, elköszönni és annyi. Ha érzi rajtad hogy baj van, aggódsz, stb, akkor nagyobb bajt csinálsz.

#16 Ujujj, itt valakit nagyon megbántottak a férfiak. :( :D

Ne személyeskedjünk kéremszépen, nem szép dolog. :)

Amúgy nem, ha mégsem úgy van, megyünk tovább a megoldásig.

15 voltam.

A legtöbb férfi akivel dolgozom, ismerem innen-onnan, barátok, férjem, kb egytől egyig leegyszerűsítenek dolgokat, mert nekik azzal könnyebb fejben dolgozni.

Csodás példát hoztál ezzel a megjegyzéseddel is, ahogy leegyszerűsítetted egy dologra azt, hogy én biztos csak valami férfi gyűlölő lehetek, akinek a tyúkszemére lépet x pasi vagy 1 de az nagyon, és emiatt mondok ilyeneket. Pedig sokkal több és összetettebb dolgok állhatnak a háttérben, de te csak egyre gondolsz, és biztos az.

Ahogy fönt is: a gyerekek azért sírnak beszoktatáskor, mert az anyjuk érzelmileg túlságosan bevonódik. Pedig sokkal több és összetettebb okai lehetnek. Mivel a gyereknek ugyanúgy vannak önálló érzései, esetleg ellenérzései, rossz érzései, félelmei stb, attól függetlenül, hogy az anyja vagy az apja mit csinálnak.

Örülj neki, hogy a gyereked amíg te vitted az alatt a 3 nap alatt, tök jól vette az akadályokat. Btw pont a beszoktatásra mondják, hogy jó lenne ha ugyanaz a szülő vinné végig, pont azért ami nálatok is történt. De most már mindegy.

Én soha nem voltam az az aggódós, jaj nem tudom elengedni az én kis tündérbogyómat, paramami anyuka, mégis volt, hogy sírt a gyerekem. Nem is feltétlen beszoktatáskor, hanem mondjuk 1 hónap múlva. Meg most középsőben az első hét közepén. Megsúgom, nem az én lelkiállapotomat vette át.

De te érdekesen tényként kezelted, hogy ez így van és kész, másképp nem is lehet.

"csak le kell rakni, elköszönni és annyi" ez a megközelítés meg egyszerűen NEM MINDEN esetben igaz és célravezető... sőt én bizonyos helyzetekben károsnak is tartom, más helyzetekben meg szükségesnek. De lényeg, hogy nem minden esetben igaz.