Könnyebb beszokni intézménybe annak gyermeknek, aki bölcsibe megy először?

Én csak az egyik oldalt látom, mert a kisfiam volt bölcsis. Nagyon hamar beszokott, szinte sírás nélkül.

Most ment oviba szept1-el, 1 napot voltam ott vele, másnap már 9-től délig otthagytam. Aztán napokig délelőtt már be se mentem vele, és a 2.héttől aludt ott. Semmi probléma nem volt, nagyon szeret járni. A szülőin azt mondta az igazgatónő hogy idén volt először hogy minden beszokós gyerkőc bölcsiből jött, és egyikkel sem volt a legkisebb probléma sem.

Nyilván ha már betörik a bölcsibe, akkor ott megszokja, hogy anya nincs vele.

De szerintem egy 2 évesnek még jobban szüksége van anyára

Szerintem ez nagyban függ a személyiségtől is. Rólam anyukám azt mesélte, hogy úgy mentem oviba, hogy kb hátra se néztem már első nap, szaladtam be játszani. A bátyámnak meg olyan volt a beszoktatás, hogy inkább kért egy év halasztást (akkor még ez működött), annyira nem működött. Egyikünk sem volt bölcsis.

Az én nagyobb lányom bölcsis volt, viszont mivel költöztünk, született kistesó, mindenféle akció volt, ezért a kezdés előtti nyarat velünk töltötte itthon, 2 hónapig nyári szünetelt. 2 év bölcsi után azt hittem, nem lesz nagy ügy, ehhez képest az első 2 nap úgy kellett lefejteni rólam az óvónőnek. Utána/azóta persze mosolyogva, bátran megy be, de az első pár nap nem volt egy kicsit sem könnyebb, hiába volt az a norma előtte évekig, hogy ő intézményben van. A változás, az idegen hely/gyerekek/gondozók, na meg előtte a 2 hónap szünet igenis megtette a hatását. Ugyanakkor tény az is, hogy így október közepén is vannak olyan kiscsoportosok, akik sírva-ordítva-sikítva mennek be a csoportba, szóval legalább ezt a részt megúsztuk az első 2 napot leszámítva. Most hogy ez bölcsi nélkül is így lett volna, azt nem tudom megmondani.