Könnyebb beszokni intézménybe annak gyermeknek, aki bölcsibe megy először?

Lehet, mert a rendszert könnyebben szokjak, de simán lehet gond. 8 gyerek helyett az oviban van 25, és nem gondozás, hanem nevelés zajlik.

Lányom nem volt bölcsis, és könny nélkül szokott be. Bölcsis unokatesójával megy a beszokós harc még mindig, mert a picit totál kiboritja a tömeg...

3 gyerekem van, egyik sem volt bölcsis, mert nálunk nincs.

Mindhárom gond nélkül vette az ovit, beszoktatni sem kellett őket külön.

Lányom nem volt bölcsis, 2 nap alatt beszokott az oviba 3,5 évesen.

Fiam majdnem ovis korúan kezdte a bölcsit, 3 évesen kora előtt kicsivel, 2 hét volt a beszoktatás.

Vonatkozó végzettségem van (dipi). A téma ettől kissé összetettebb, ugyanis elsősorban temperamentumtól függ. Másodsorban pedig többnyire hiába szokik be könnyebben és hamarabb az ex-bölcsis az oviba, mint aki nem járt bölcsibe, egyfelől átlagosan nincs nagy eltérése az ovis beszoktatás terén közöttük, másfelől ami keveset "nyer" ennyiből egy "ex-bölcsis", ettől többet veszít, ugyanis eleve többet árt, mint használ a bölcsőde, az életkor miatt (lévén 3-4 év alattiak járnak bölcsibe). A bölcsőde intézménye csak azért jött létre és azért jü ha van, meg megbolydult a világ, hiszen ezer évekig természetesen folyt a világban bár az élet pl az anyukák mind háztartásbeliek voltak, a gyerekekkel, addig az utóbbi szá (részben az utóbbi néhány száz) évben sajnos már az anyukák zöme is kénytelen eljárni dolgozni.

Azaz ha van rá mód, hogy 4 éves korig a gyerekével legyen az anyuka otthon, mindennaposan, egész naposan, én erősen ezt ajánlom. Ahogy évezredeken át volt jellemző, legalább 4 éves korig.

A bölcsődébe járatásra vonatkozó kritikám oka az, hogy négy éves kor alatti gyerekek zömének NEM való semmilyen gyermektársaság, pláne nem szülő nélkül. Nem szakértők döntöttek a minisztériumban 2015-ben arról, hogy 3 éves kortól kötelező legyen az ovi, csak egyetlen szempont miatt döntöttek így, mégpedig a hátrányos helyzetű családok egy része miatt, akik elhanyagolták az oviba járatást, 5 éves kor előtt, 2015-öt megelőző években.

Azért nem való a gyerekeknek, mert még a 6 évesek zöme is leginkább haza vágyik (ezt magyarországi felmérések is alátámasztják), továbbá az ovisok életkori sajátosságai szerint is a család az elsődleges az érzelmi biztonságuk tekintetében.

Azt is tudni érdemes, hogy a 4 évesnél ifjabb gyerekeknek bőven elengedő a szocializációra nézve a mama "szoknyája"! Sőt, az feltétlenül kell (mármint az ÁLLANDÓ, MINDENNAPOS, SZINTE EGÉSZ NAPOS anyai közelség, de ha apa neveli, akkor ő.)

Ne a kivételt nézd, csupán a kicsinyek max 20%-a imádja akár egymaga is a gyerektársaságot, 1, 2, vagy 3 évesen is már, és még ők se mindig, lévén 6-8 hósan, illetve kb másfél évesen jellemző a szeparációs szorongás, minden pszichésen egészséges kisgyermekre.

Továbbá jellemző még az is a kicsikre, hogy még 3 éves korban sem játszanak egymással, hanem szinte csak egymás mellett (kivételt képeznek a hasonló korú testvérpárok nagy része, akik baba koruktól együtt nőnek fel). A szocializáció többi vontazkozásait meg otthon, szülői közelségben alap esetben elsajátítják úgy, mint étkezési szokások, a felnőtt kérésének végighallgatása, megértése, wc használat, satöbbi.

A fentiekből következik, hogy a szocializációnak a társasági életre vonatkozó tényezőire való felkészülés teljesen felesleges még 4 éves kor előtt, négy, négy és fél éves kortól viszont erősen ajánlott. (Értelemszerűen ha a születésnap miatt kb 3 éves és 9 hósan, vagy kb 3 éves és 10-11 hónaposan kerülne oviba, az (alsó) határeset, de érdemes kivitelezni, mert ha nem, akkor csak kb 3 és háromnegyed évesen kezdené, az is határeset, csak az már a felső határ az ajánlásom tekintetében.)

ELÍRTAM A VÉGÉT! Helyesen:

...mert ha nem, akkor csak kb 4 és háromnegyed évesen kezdené, az is határeset...