Miért skatulyázzák be a gyereket “nem normálisnak”, ha az óvodában jobban szeret egyedül játszani, mint a többi gyerekkel?

Nyilván hülyeséget beszél az óvónő, de arra készülj fel, hogy az óvoda még hagyján, majd az iskolás évek lesznek kemények ilyen szempontból, ha nem követi épp majd az aktuális divatot - nem olyan telefonja lesz, nem azokat a zenéket hallgatja, nem azokat a ruhákat/márkákat hordja, stb.

Igaz, ott nem a pedagógus lesz a probléma forrása, hanem az osztálytársai...

Az én kisfiam is csak amiatt utálta az óvodát, mert ott ordítoztak és szaladgáltak a többiek. Lett egy kishúga, amikor ő már annyi idős lett, hogy be tudta vonni játékba, akkor itthon, csendben, nyugalomban, kettesben remekül eljátszottak.

Emlékszem, amikor kiscsoportos volt. Mentünk érte, bepillantottam a szobába, milyen életképet látok a csoportról. Szaladgáltak és hangoskodtak a többiek, ő meg csendben félrevonulva egy képeskönyvet nézegetett. Mondtuk is egymásnak a párommal: azt legalább senki nem veszi el tőle.

Aztán nagycsoportos korára lett egy-két barátja. Ami pontosan 1-2 emberrel több, mint amennyi nekem volt annak idején. :-)

Nekem 2 fiam van. Egyik egy kis minden lében kanál, pörgős, be nem áll a szája, akit imádnak, csak ha túlpörög, nehezebb vele. És a másik, akit reggel beadok, beül a sarokba, egész nap eljátszik 1db kiskocsival, nem szól egy szót sem, szabályokat betartja, csak kb szobanövény az oviban. (Csak ott, itthon nagy a szája neki is.)

Egyik sem jó az óvónőknek, most fogják küldeni a kisebbet is a szakszolgálathoz. Én már csak nevetni tudok rajta... Ha élettel teli, nem jó, ha szobanövény, az sem jó. Egyszerűen, ha nem a tankönyvi eset egy gyerek, nem jó. Bele KELL préselni a gyerekeket a tankönyvi formába, különben "problémás"...

Amúgy én is, apja is csendesebbek voltunk, semmi bajunk.