Miért nem értik meg az óvónők, hogy dolgozok?

Már csak nyári ügyelet van az óvodánkban és napi rendszerességgel megkapom a kérdést, hogy akkor ugye lemondhatják a gyerekemnek az ebédet, mert ugye már nem viszem?!

Minden egyes alkalommal erre azt válaszolom, hogy de viszem, mert dolgozok, de mintha nem értenék (vagy nem akarnák érteni).

Erre azzal jönnek, hogy de szegény gyerek már fáradt, nagyon meleg van... Egyszerűen, mintha nem fognák fel, hogy a szabadságom elmegy az 5 hetes nyári zárásra és a többi szünetre, nevelés nélküli napokra és már nem tudok hogyan otthon maradni. Nyilván én is szívesebben otthon lennék a gyerekkel, mintsem dolgoznék. De nagyon kevés a 27 nap szabadság, igazi kihívás beosztani. Segítségem nincs.

Az sem segít, hogy van egy nagyobb gyermekem, aki már iskolás és folyton azzal jönnek, hogy ha nagyobbnak meg tudom oldani a 10 hét szünetet, akkor kicsinek miért nem. A nagy is táborban lesz vagy bejön velem a munkahelyre, de a kicsinek miért fizessek méregdrága tábort, ha ingyen lehet az oviban? A nagy 8 éves, el van a munkahelyemen is, de a kicsi, alig 4 éves, nem lenne el, nem is engednék, hogy bevigyem.

Mindezt elmondtam az óvónőknek, de nekik csak az jön le ebből, hogy nehéz velem, mert nem is akarom megoldani, hogy a gyerekemmel legyek. A vezetőnek is már szóltam, de ő természetesen az óvónőt védi, hogy szegény óvónéni is menne szabadságra, azért próbálják csökkenteni az ovis létszámot és összevonják a csoportokat.

Egyébként viszonylag rugalmas a munkám, nincs benn olyan sokat a kisfiam az oviban, reggel 8 után viszem és délután már uzsonna előtt elhozom.

Komolyan mintha az óvónő szívességet tenne azzal, hogy vigyáz a gyerekemre és nem is ez lenne a munkája. Titeket is piszkálnak ezzel?