Én reagálom túl a helyzetet? Tanácsra lenne szükségem

Szeptember óta új óvodába jár a lányom, költözés miatt.

Ez már a 2. Alkalom(amit hallok is),hogy az egyik dadus jellegű idősebb hölgy rákiabál a gyerekemre.

Először a folyosón szaladtak egy kislánnyal, ott még talán még meg is értettem,de úgy éreztem,hogy nem így kéne kifejeznie magát egy 5 eves kisgyerekkel.

Ma volt a 2. Alkalom,amikor véletlenül a kislányom kinyitott egy ajtót és mögötte meglátta a dísz fát amit az előadásukra tettek ki.

Volt kulcs az ajtóban,nem volt bezárva.

Amikor odarohant pont beszéltem az ovónővel,meg sem tudtam állítani.

Amikor boldogan rohant oda hozzá, hogy látott egy karácsonyfát elkezdett rá üvölteni és többször is megkérdezte,hogy KI NYITOTTA KI? MIERT KELLETT KINYITNI?

Én értem, hogy nem kellett volna nyitogatnia, de ha nem akarják miért nem zárják be? Más gyerek is véletlenül benyithat.

Annyira lesokkoltam ott helyben,hogy nem szóltam semmit,csak megkertem a lányom,hogy legközelebb figyeljen hova nyit be.

Viszont azóta sem hagy nyugodni a gondolat.

Azt mondja a gyerek ,hogy sokszor kiabál vele. Úgy érzem beszélnem kell bent erről,mert én nem üvöltök így rá a lányomra, nemhogy más...ez nem megoldás.

Alapból nem vagyunk elégedettek az óvodával, sok dolog történik ami a másikban nem volt ,de ez nekem erősen az óvodaváltás felé tendál mostmár.

Viszont terhes is vagyok, sokszor túlreagálom a dolgokat,de valamiért most nem így érzem,emiatt kérek tanácsot.