Ha véletlenül teherbe esnél és nem lenne meg a szükséges anyagi helyzeted, hogy felneveld a gyereket, akkor megtartanád, örökbe adnád vagy elmennél abortuszra?

Tudom, hogy le leszek pontozva, de nem esnék véletlenül teherbe. Ha nem szexelne boldog-boldogtalan nulla önkontrollal, akkor nem lennének ilyen esetek. Én megvártam az esküvőmet ezzel, onnantól pedig bármikor jöhetett a baba. És nem, nem vagyok sem 80 éves, sem durván vallásos, csak egy szimpla, erkölcsös 26 éves nő.

Egyébként, ha mégis előfordulna, mert megerőszakolnak/leitatnak/bedrogoznak/akármit csinálnak, akkor sem ölném meg a gyermekem, azon lennék az egész terhesség alatt, hogy megteremtsem a lehető legjobb feltételeket neki és felnevelném.

Én se hiszek a véletlenben, nem is sikerült véletlenül teherbe esnem, csak készakarva, de akkor elsőre, azaz még csak a termékenységgel sincs gond, de...

Ilyen esetben elvetetném. Ha nincs pénzem megtartani, akkor azt a luxust se engedhetem meg magamnak, hogy kiessek a munkahelyemről. Persze, nem törvényszerű hogy táppénzre kerüljön a kismama, csak pár hetet voltam a végén, de rossz anyagi helyzetben az a pár hét is végzetes lehet. Plusz a társadalmi megítélése az örökbeadásnak abszolút negatív. 10-ből 9 ember elítéli a nőt, aki így dönt (míg a férfit, aki szintén tehet róla, meg se feddik).

Elvetetném. Mint ahogy tettem is 19 évesen. De nem csak az anyagiak hiánya miatt, hanem a háttér sem volt meg (a partner sem volt megfelelő, és szülők nélkül, tehát nulla háttér)

Mert ha olyan helyzetben vagyok, nem eshetek ki a munkából, és az emberek igenis rosszallóan néznek valakire, ha terhes, és szülés után még sincs gyerek. Csak itt a gyakorin istenítik, hogy milyen szép dolog örökbe adni, de a valóságban elítélik, és lenézik, hogy milyen nő, aki képes lemondani a gyerekéről...

25 vagyok, 9 éve kapcsolatban, illetve már házasságban. Ebben a helyzetben nem tudom elképzelni azt hogy véletlen terhes legyek, azt meg főleg nem hogy ebben a házasságban elvetessem az első gyerekem. Bár az anyagiak lehetnének jobban, de ha a legjobb időre várnék, sose lenne gyerekünk.

De feltételezem nem ilyen helyzetre gondoltál.

Én a kapcsolatunk elején is védekeztem. Nem hiszem abban, hogy "valaki véletlen lesz terhes terhes". Tehát én úgy hiszem, hogy a kérdésed velem sosem történhetett volna meg még régebben sem. Ha mégis terhes lettem volna, akkor én elvetettem volna. Méghozzá azért, mert megtartani rossz körülményekbe nem akartam volna. Azzal meg nem tudtam volna egyet érteni hogy a megszült gyerekemet ne én neveljem hanem más. Nem vagyok habzószájú abortuszpárti, ezért választottam volna ezt a megoldást.

# 1

44 éves vagyok, férjem 50, 8 éve vagyunk házasok, és soha egyáltalán nem akarunk gyereket (persze védekezek, de MINDEN védekezésnek van hibaszázaléka). Komolyan úgy gondolod, hogy kizárólag maszturbálnunk kéne mindkettőnknek élete végéig?

Elvetetném. Ha meglenne a szükséges anyagi helyzetem, akkor is, mivel nem szeretnék gyereket, és a terhességet sem kívánom átélni. (kapcsolatban vagyok, együtt élek a párommal, és igen, megfelelően védekezünk.)

23 leszek hamarosan.