Könyvvásár az óvodában. Hol a határ?
Gyermekem óvodájában a gyerekek öltözőjében található asztalra állítják ki a megvásárolható könyveket.
Ezt elég pofátlan direkt marketing-nek tartom, mert óvodás korú gyerekek érzelmeire hatnak azzal, hogy odateszik, látja, megfoghatja, lapozhatja, nézegetheti. Ezzel együtt pedig szerintem egy aljas húzás a szülőkkel szemben, mert azért mégsem a Tesco-ba vittem be a gyerekemet...
Eddig mindig megvettem amit kért, mert önmagában véve a könyvet is jónak találtam, de mostanra kontrollálhatatlanná vált a helyzet:
Egyre sűrűbben raknak ki újabb könyveket, és megjelent egy másik árusító is, az ő portékáit egy másik helyre teszik ki, de szintén a gyerekek öltözőjébe.
Eddig úgy gondoltam, hogy havonta pár könyv belefér. De főleg most az ünnepek közeledtével néhány naponta újabb könyveket hoz mindkettő.
Ha megveszem, akkor túlmegyünk azon a határon, amit én ilyesmire szánnék, vagy amit normálisnak gondolok. Ha nem veszem meg, akkor a gyerekem minden nap, egész óvodaidő alatt sóvárog majd egy olyanért, amit nem fog megkapni. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha más gyerek meg megkapja; vagy épp fordítva az én gyerekem kapja meg, és ez egy másiknak okoz rossz érzést. Arról a gyerekről és szülőről nem is beszélve, akik nem engedhetik meg...
Másoknál is ez megy az óvodában?
Kedves utolsó sem érti a problematika lényegét:
Teljesen mindegy, hogy én mire mondok nem-et, és mire nem; alapjaiban nem szabadna ennek mégcsak felmerülnie sem egy oktatási/ nevelési intézményben!
Ezzel tényleg lépten-nyomon szembesül az ember; kezdve attól, hogy pl. egy gyerekmesébe már képesek akár 3 reklámot is beleszerkeszteni... szóval tényleg az ez irányú nevelés gyakorlatilag folyamatos a mai világban onnantól kezdve, hogy felkel; addig amíg le nem fekszik.
Miért kell ezt beengedni még az óvodákba is?! Már csak a korosztály miatt is gusztustalan, mert pl. egy 3 évesnek hiába papolsz a mértékletességről ott, és akkor. Neki még érnie kell, hogy ezt a helyén tudja kezelni.
De valószínűleg azért is tartunk itt, mert ezek szerint vannak szülők, akik szerint ez teljesen rendben van...
válasza: válasza: válasza:Mondok rosszabbat.
Nálunk volt, hogy egyesével kiosztották a gyerekeknek a könyveket péntek délben azzal, hogy hazavihetik, és otthon találtuk meg benne a cetlit, hogy a könyv ára 4500 ft, kéretik az óvónőnek fizetni, ha nem kérjük a könyvet, vissza lehet vinni. A szülő erre mit mond? Hétfőn visszavisszük. A gyerek mit mond? Ne, anya, tartsuk meg, olyan cuki pónik vannak benne, én szeretném, léccilécciiii!!
Hát az édesanyátok mohos barlangját, azt.
Nem mintha nem tudnék nemet mondani, és nem mintha nem költenék sok pénzt könyvekre, de ez, hogy a gyerek szívfájdalmával zsaroltatják a szülőt a vásárlásra, az ordas pofátlanság netovábbja.
válasza: válasza:Kedves lepontozók! Áruljátok már el, hogy ha kötelező, az hogyan működik a gyakorlatban, mert ezek szerint tudatlan vagyok :D
Belegyömöszölik a könyvet a táskátokba, előveszik a tárcátokat és kivesznek belőle egy ötezrest? Vagy hogy kell ezt elképzelni?
válasza:27!
Értelmező olvasás? Valamikor alap követelmény volt általános iskola második osztályában.
"A Tappancs és társai, ahogy már írták, nálunk pl kötelező volt. Természetesen nem hivatalosan, csupán nagyon ajánlott volt, hogy legyen a gyereknek elofizetese, mert tanitoneni abból adta fel a hazifeladatot sokszor, hiszen "25 gyerekből 23nak van elofozetese"."
Tehát ugyan hivatalosan nem szerepel, mint kötelező tanszer, ha nem veszed meg a gyereknek, akkor nem tudja megcsinalni a hazifeladatot, arra pedig fekete pontot vagy egyest kap. Így, mokuska, így kötelező
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!