Anyukák! Ti mennyi idő után találtatok munkát és milyen munkaidő beosztással?

Kedves Utolsó! Megkérdezhetem, hogy milyen munkakörbe vettek fel? Én is szocpedet végeztem, de nem tudom hova jelentkezzek, ahol nem minimálbért fizetnek érte. (Közalkalmazotti bértábla szerint..) Szeptemberben lesz ovis a gyerkőc, úgyhogy én is most kezdek keresgélni.

(A korábbi munkahelyem teljesen más terület, és egyáltalán nem családcentrikus a munkaidő.)

7# Látszik nem olvastad el a 6-ost. Oda ment vissza a fix helyére,de 3 órába nem tudták alkalmazni. Mi az az átképzett munka,ahol 3 órában is tudsz? Engem őszintén érdekelne.

Kérdező és ha tanulnál valami mást és addig dolgoznál kisgyermeknevelőként?

13# Te akkor a szoptatott picit is vitted magaddal? Meg utána a gyereket is órára? Legalább helybe volt vagy vidéki voltál és még be is utaztál órára? Csak mert írtad segítség nélkül oldottad meg,én is így tervezem,akkor tudnék meríteni tőled ötletet. A segítség nélkül azt jelenti egyedül vagy a gyerekkel és úgy tolod végig.

15# A 6-osnak éppen annyit szántam a válaszomból, hogy ő kirívó eset sajnos és szerencsére nem ez az átlag. Erre valóban nem lehet készülni. Ennyi.

De normál helyzetben (egészséges gyerekek esetén) azért tudom, hogy mennyire kapkodtak értem gyerek előtt. Azt is tudom, hogy gyerekkel kevésbé fognak. Ha nagyon pro vagyok, azt is tudom a környékemen milyen szakikból van hiány és én mit csinálnék szívesen esetleg ezekből, így lehet tanulni. Ha nem egy alap diploma a cél, csak egy szakképzés, másoddiploma, stb., az 1-2 év alatt megvan. Vagyis ha beiratkozik valaki a gyerkőc egy éves kora körül, akkor mire visszamenne dolgozni, pont megvan. Nálunk kéthetente péntek délután és szombaton volt oktatás egy évben 12 alkalommal. Ilyenkor a férjem vigyázott a gyerekekre.

Ha valaki diplomázni szeretne és több gyereket tervez, azt is ki lehet úgy játszani, hogy a kritikus félévek passzívak legyenek, utána már könnyebb segítséget bevonni. Aki azt mondja segítség nélkül oldotta meg, az vagy távképzésben vett részt, vagy nem tudom mit csinált a gyerkőccel, amíg ő órán ült. :) A tanulást, beadandó írást meg lehet oldani alvásidőben is.

17# Te gondolkozol és cselekszel, szerintem ez jó. A te problémádra is az egy jó megoldás, hogy visszamész (már ha aktuális lenne ugye), összeszorított fogakkal logisztikázzátok, amíg kell és ha találsz mást, váltasz. Így nincs hosszú jövedelem nélküli időszak.

Viszont gondolom azt már gyerek előtt is felmérted, hogy 12 órázni nem valószínű hogy kényelmesen vissza fogsz tudni menni gyerkőc mellől. Én ilyesmire gondolok, amikor azt mondom, hogy lehet előre készülni, körbe járni dolgokat, lehet-e csökkentett óraszámban dolgozni, de lehet biztos ami biztos másik lábat növeszteni, ahogy pl. te is teszed.

19# Ebben teljesen igazad van, a 18 éves kori fejemmel én sem a leendő családra tekintettel választottam, hanem hogy mi az amit szeretnék ÉS amiből meg is lehet élni. Nem volt kimagasló reál, vagy humán érzékem, semmi nem érdekelt és egyben valahol mégis minden. :D Én pl. szívesen dolgoznék mondjuk szociális munkásként, de mivel tudom, hogy szerencsétleneknek felkopik az álluk, így nem fektetek éveket egy olyan végzettségbe, ami utána (szerintem) nem "piacképes" (illetve felénk az, csak éhen hal mellette az ember). 10-15 éve is így volt ez sajnos. Abban szerencsém volt, hogy volt kivel átbeszélni ezeket a dolgokat (bár anyukám a jelenlegi szakmámról is erősen próbált lebeszélni XD).

Szerintem nem rossz hozzáállás megemlíteni, hogy máshogy kellett volna, vagy máshogy is lehet. Lehet, hogy a kérdezőn már nem segít, de sokan tévednek ide utólag, akár évekkel később is és ha valaki még előtte áll, annak elültethet egy-egy gondolatcsírát a fejében a felvetés és hosszútávon szerintem ez lenne a cél. A kérdező már valóban nem tud időutazni, de ez meg egy olyan helyzet, amiből szerintem ki lehet hozni valami jót, ha nem megsértődik az ember, hanem tesz. Felismerem, hogy nem csináltam túl jól, beismerem, gondolkozom, lépek, megoldást találok, megcsinálom, büszke vagyok magamra és minden rendben. :)

Lehet én vagyok túl pozitív személyiség ilyen tekintetben, de valaki akkora feneket kerít a tanulásnak, mintha minimum valami diplomácia küldönc lenne valami háborús övezetben, közben meg csak kell rá némi pénzt gyűjteni, el kell kezdeni és csinálni... Ha valami zsákutca, akkor jöhet más és egyáltalán nem érzem azt, hogy ez rossz lenne. A gyerekeim abba nőnek bele, hogy hol anya, hol apa mindig tanul valamit, neki is ez lesz a természetes (life long learning). Nem azokat az időket éljük már, ahol az ember 40 évet ledolgozik egy melóhelyen és onnan megy nyugdíjba, ahol suhancként melózni kezdett.