Buntudatom van, ti mit tennetek a helyemben?

A Gyakorin ilyesmit ne kérdezz, mert erre valamiért ugranak. Pedig tényleg senkinek nem tartozol elszámolással ezzel kapcsolatban, csak magadnak és a férjednek. Ha ő azt mondja, hogy nem baj neki, ha egy ideig eltart téged is, és várhatóan nem fog emiatt semmibevenni, akkor próbáljátok ki nyugodtan.

Én is voltam egyszer egy évig háztartásbeli. Elég speciális helyzet volt akkor a mienk, tényleg nem tudtam elmenni dolgozni. Nem szerettem, rossz érzés volt, hogy nem csinálok semmit, teljesen haszontalannak éreztem magam. Viszont így visszanézve azt mondom, kellett, mert akkor tanultam ki kvázi "unalmamban" azt a szakmát, amiben ma is dolgozom, és imádom.

Van olyan sokgyerekes barátnőm is, aki teljesen háztartásbeli, és ők nagyon jól működnek így. Nem érzi megalázónak, hogy ő viszi az egész háztartást, a férje is megbecsüli érte. A gyerekei nem aszalódnak a napköziben, tudja őket különórákra hordani, tanul velük, minden nap meleg vacsora van náluk stb. Ők így boldogok, és nem kell senkinek magyarázkodnia miatta.

Ezt a döntés csak kettőtökre tartozik.

A haz rendben tartasa/fozes/gyerekkel foglalkozas az nem a "munkam" resze ezek szerint amivel a csaladomat segitettem?

Csak abban az esetben ha a férjednek a kisujját se kellett megmozdítania semmiért ebben a 3 évben, hiszen az ő munkája a pénzkeresés volt.(tehát egy pelenkát se kellett cserélnie, se füvet nyírni semmit) minden más esetben vele végeztetted el a te kötelességedet.

És lehet meglep kérdező, de azok a nők is a családjukért dolgoznak akiknek munkájuk is van és nem várják a kitartást a kb semmiért :-D

Én elsősorban azt mérlegelném, hogy mi lenne, ha a férjemmel történik valami. Van annyi megtakarításunk, hogy ha vele történne valami, azért pár hónapig eléldegéljünk, amíg találok új munkát?

Mérlegelném, hogy tudok-e részmunkaidőben dolgozni. Akkor legalább keresek valami pénzt, nem esek ki olyan sok időre a munkaerőpiacról, plusz ha beütne a krach, akkor könnyebben vesznek át nyolcórába, mintha nulláról kéne munkát keresnem.

Illetve mérlegelném, hogy mennyire lenne esélyem ezen a munkahelyen kívül másikat találni. Nyilván vannak keresettebb szakmák, ahol gyerekkel is kapkodnak érted, olyan hiány van, míg más szakmában borzasztóan meg kell becsülni, ha a régi munkahelyedre visszavárnak.

Azt is mérlegelném, mennyire hasznos és fontos az, amit otthon tudnék csinálni. Ha pár hónapig otthon lennék, cserébe el tudnék végezni egy csomó olyan apró felújítási munkát, amire gyerek és munka mellett nem volt időnk a férjemmel, akkor az simán megérheti. Plusz tudok-e valamit tanulni, amivel jobb állást találhatok, amikor vissza akarok térni, vagy tudok-e indítani saját vállalkozást. Lehet, ebben az esetben anyagilag is előrébb lennénk hosszútávon, mintha azonnal visszamennék.

Szerintem pár hónapig otthon maradni pihenni egyedül egyáltalán nem bűn. Vannak, akik két munkahely között is pihennek ennyit, mert van elég megtakarításuk lazítani egy kicsit, és megtehetik. Ez is valami olyasmi. Ha a férjednek ez rendben van, meg tudtok élni, biztonságban vagytok, akkor nincs okod rá, hogy bűntudatod legyen, akárki akármit mond.