Van egy fiam, szeretnek meg egy babat, de buntudatom van. Mit tegyek?
Van egy kisfiam, akit 17 eves koromban szultem. A terhessegemrol szinte az utolso pillanatban tudtam, es koraszulott is volt a fiam. Az elso 1 eveben nem nagyon voltam mintaanya, hisz gyerek voltam, es az anyai osztonok hullamzoak voltak nalam. Majd mikor 1 eves lett magamba szalltam, azota mar 6 eves lassan es o az eletem ertelme, mindent megadok neki, es nagyon-nagyon szeretem! A csaladom mindenben tamogat es mellettem all, valamint meg baba koraban talaltam magamnak part (az apja termeszetesen otthagyott...), es o a sajatjakent szereti ot, es a nevere is szeretne venni. Szeretnenk egy kozos kisbabat, jovore lesz az eskuvonk is. Az eletem mondhatni tokeletes, mert imadom a kisfiam, van egy szereto parom, vannak barataim, a csaladom tamogat eltudok neha-neha szabadulni egy-egy estere a parommal ezaltal, es van egy szuper mukahelyem is.
A bokkeno az, hogy amikor arra gondolok hogy szeretnek egy babat, es mennyire varom mar, akkor folyamatosan buntudatom van azert, mert a kisfiam elso eveben nem voltam pedans szulo, es elutasito voltam (valoszinu o ezekre nem emlekszik mar, es nagyon szeret engem, tehat szerintem idoben kapcsoltam..), es ezert osszeszorul a gyomrom a baba gondolatatol mikozben szeretnem is.
Szerintetek ez normalis? Mit tehetnek ez ellen, hogyan gyozzem ezt le magamban? Nem tehettem arrol, hogy az anyai osztonok keson erkeztek, viszont megtartottam a gyerekem, es vallaltam erte a felelosseget mar annyi idosen is. Viszont mostmar nem tudom nelkule elkepzelni az eletem, visszagondolok magamra es rosszul vagyok az akkori vislkedesemtol es nagyon boldog vagyok hogy felfedeztem meg akkor, hogy mekkora orom is egy gyerek, es barmit megadnek erte, az eletemnel is jobban szeretem. O is nagyon szeretne egy kistesot akivel tudna jatszani, sokszor mondogatja. Szerintetek mit kellene tennem hogy legyozzem a buntudatomat mert ugyerzem ez az egyetlen ami a baba utjaba all, a sajat magam iranti gyulolet (az akkori enem iranti) ahogy viselkedtem ...
Zárd le a múltat, mindig előre kell tekinteni.
Azon már nem tudsz változtatni, ami hat éve történt. Annyit tudsz, hogy nem teszed meg újra, és nem fogod. Úgyhogy vágjatok bele!
A lényeg az hogy most jó anya vagy es mindent megadsz neki.
A múlttal már ne foglalkozz csak a jövővel.
Ugyan nem pont ebben a témában, de én is rossz érzéssel gondolok a múltbéli énemre. Néha beugranak helyzetek, mikor milyen borzasztó dolgot tettem. Szerintem a tiéd is ilyen.
El kellene fogadni magunkat, megbocsátani magunknak a pszichológus szerint. Hisz mindenki hibázik, és senki sem jegyzi mások rossz dolgait. Nem nagyon tudja megmondani hogyan tegyem, úgyhogy én sem vagyok túl sikeres ebben, de igyekszem arra gondolni, hogy akkoriban is szerettek, voltal barátaim, emberek, akik szerettek, és senki sem jegyzi rajtam kívül a rossz döntéseimet. Az is én vagyok, nem vagyok ezzel egyedül, mindenkinek vannak rosszabb időszakai, olyan dolgai, amikre nem büszke. Mi pedig önmagunk számára mindig felnagyítjuk a problémáinkat.
Ugyan nem tudom mit értesz elutasítón, de szerintem nem voltal rossz anya, nem tehettél egyszerűen róla, más sem csinálta volna másként. Senki sem tökéletes. Tudom egy rakás közhely, de tényleg így van.
Te felismerted a "hibád", megpróbálsz változtatni, már ezzel több vagy, mint sokan mások. Ennél többet nem tehetsz. Nyugtasson a tudat, hogy mindent megteszel most, amit lehetséges, hogy jóvá tedd a dolgot.
Amúgy az összes szülés utáni depressziós is pont így érezheti magát, sőt a legtöbb anya ugyanezt éli át, akármiért.
Én pl erőltetettem az egyévesemnek a nagymedencés fürdést, mert másokra hallgattam, utána egy hétig pánikolt a fürdőkádtól is. Iszonyat lelkiismeretfurdalásom volt hetekig, hogy nem voltam képes kiállni a gyerekem érdekéért, hagytam magam befolyásolni.
Azóta ki tudok állni a gyerekem érdekeiért, de még mindig rossz érzés fog el, ha arra gondolok, ahogy próbálom lefejteni magamról a többiek bíztatására az ordító gyereket és benyomni az úszógumiba.
Egy rakás helyzetben reagáltam nagyon rosszul, és ezek folyton beugranak és elfog valami rossz, bénító érzés.
Ami elvileg szorongás, de itt meg is állt a volt pszichologusom tudománya.
Az is hasznos lehet, ha jelképesen elengeded az érzést, nekem nem vált be, de egy próbát megér. Héliumos lufi elengedése vagy kavics eldobása, ami minden rossz dolgot szimbolizál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!