Kifizetnétek a külön foglalkozást?

Mivel én nem dolgozok, az én dolgom az ovis ügyek intézése. Olyasmit nem beszélek meg a férjemmel, ami nem érint minket. Márpedig ez nem érintett, mert nem akartam, hogy menjen. De amúgy sem érdeklik ilyen baromságok, hogy jár-e pl ovis tornára. Arra éppen jár, de olyan színvonalú, hogy nincs információ értéke. Ahogy azt sem beszélem meg vele, hogy mondjuk új cipő kell neki.

Úgy beszeltük meg, hogy ő dolgozik, én meg intézem ezeket a dolgokat. Pech hogy pont aznap nem én vittem oviba.

A gyerekkel is szoktam beszélni. Ezt épp nem mondta. Meglehet hogy nem volt számára jelentős, mert azt például elmeséli, ha Sárika leesik a hintáról és kiesik a foga. De már arra is gondoltam, hogy lehet nem is járt ő arra a karatéra, max egyszer. Mert ha járt volna, biztos említi.

Senki nem írt alá semmit.

Mivel a karate negyed 4-től háromnegyed négyig tart, én pedig fél ötre megyek a gyerekért, így nyilván nem kell később mennem érte. Az óvónővel egyébként valóban minimális a kommunikáció. Konkrétan ki sem jön a csoportszobából. Reggel az asztalnál ül a gyerekekkel, onnan köszön ki, amikor beadom a fiam. Délután dettó.