Mit tegyek, hogy ne szomorkodjon?

Az átlapozás ilyen esetben nem elég. Én mikor oviba adtam a lányom, tudatosan, hónapokkal előtte mindennap olvastunk ilyen könyveket, báboztunk, legoval eljátszottuk. A láthatatlan fonalat kismilliószor olvastuk el (én már untam nagyon), de elfogadtam, hogy így épül be nekik. Átlapozni édes kevés.

De bocsánat, hogy segíteni szerettem volna.

Az, hogy még egy hónapja sincs, hogy gyökeresen megváltozott az eddigi élete és emiatt szomorú, az szerintem teljesen természetes. Eddig majdnem 0-24-ben együtt voltatok. Most a nap 1/3-át tőled külön tölti, olyan helyen ahol az eddigiekhez képest morzsányi figyelem helyeződik rá. Dedikált gyerekidővel (ami meg van nevezve, hogy ez most teszem azt "Julcsi idő" és csak azt csinál, amit szeretne és abban te is benne vagy) és sírásmeghallgatással segítheted.

Ezen kívül a fent említett könyvek, játékok szintén ezeknek a nehezebb időknek a feldolgozását hivatottak előmozdítani. Ha már nagycsoportos és még mindig minden reggel ez megy, akkor már bevonnék suakembert, mert akkor láthatóan te sem tudod megoldani már jó ideje illetve őt is szorongatják a rossz érzések.