Nem lett kitűnő a gyerekem bizonyítványa, csak jól teljesített, szomorkodnom kéne?

Jó úton haladsz, hogy egy teljesítménykényszeres kis idegroncsot nevelj egy teljesen normális gyerekből.

Most gondolom, látványosan szomorkodsz, és érezteted a gyerekkel, hogy nem lett elég jó, ami undorító egy szülőtől, már ne is haragudj.

Az ilyen "szülök" miatt, mint te, fog majd a gyerek sírógörccsel hazamenni egy négyes miatt, és lesz egy kis idegbeteg, aki nem tudja élvezni a gyerekkorát, mert mindenből ötösnek kell lennie, és ha nem az, akkor megy otthon az érzelmi zsarolás.

Ha lenne egy kis józan eszed, tudhatnád, hogy az iskolai érdemjegyek csak kis százalékban tükrözik a szülő nevelését, még kevéssé a gyerek képességeit.

Irigykedsz más gyerekére? Van egy tippem: vidd haza a kitűnő Lacikát, a te szegény kicsidet meg add oda valakinek, aki jobban értékeli a teljesítményét, és büszke rá.

Fúj. Le tudnálak köpni.

igen, neveld bele ezt a hozzáállást...istenem

dicsérd meg, hogy milyen ügyesen elvégezte az első osztályt és vegyél neki egy könyvet, amit ő választ!

Szeret iskolába járni? Mert egyelőre ez a legfontosabb.

Nem kell az oviból beesve, meg később sem, mindig mindenből ezer százalékot teljesíteni. Legyél rá büszke, ügyesen helyt állt, beilleszkedett, felvette az iramot, barátokat szerzett, biztos sokat fejlődött, ez egy nagyon fontos év volt az életében. És mondd is el neki. Biztos egy csomó okod van rá. Például a magyar meg a matek. Biztos vannak dolgok, amikben a te gyereked jobb a kis barátjánál vagy az átlagnál. Ne tedd rá ezt a perfekcionizmust, teljesítmény-pressziót a gyerekre. Inkább örülj, hogy még nincs rajta.

Aki mindenből jó, az semmiből sem jó. Segíts neki, hogy idővel megtalálja a saját útját, és hogy a többi területen is azért megmaradjon a jó (nem kiemelkedő) teljesítménye. Kiegyensúlyozott, boldog, nyitott, oldott, barátkozó, egészséges, nyugodt gyereket neveljél. Ne mindenáron kitűnőt. Ne pedálgépet vagy egy kis smúzolót. A gyerek nem egyenlő a bizonyítványával. Ez nem ŐT minősíti, hanem a dolgozatait. Ő ugyanolyan drága, értékes ember hármassal is, mint ötössel. Ez csak egy szám.

Ne legyél olyan szülő, akin azt érzi a gyerek, hogy csak a kitűnő jó!

Nagyon rossz felé vezet ez az út. CSAK jól teljesített? Miért csak? Ha jól teljesített, akkor legyél rá büszke! Vegyél neki te egy jutalomkönyvet, hogy lássa, hogy ügyes volt.

Miért kéne kitűnőnek lennie? Miért kéne aggódnod? Teljesen normális, hogy egy gyerek nem mindenben tökéletes... Miért is kéne annak lennie?

Ne legyen ez egy elvárás, és főleg ne legyél emiatt szomorú, mert megérzi a gyermeked, és szorongani fog, ahányszor nem tökéletesen teljesít, ezzel pedig az egész gyerekkorát tökreteszed.

Ne aggódj, és főleg ne rakd ezt a megfelelési kényszert teherként a gyerekedre.

Volt egy csomó olyan osztálytársam, általánosban is és középiskolában pláne, hogy közepesek voltak, középsuliban vitték be a sört, végigröhögték az órát vagy be se mentek, mégis többre vitték mint én vagy az a pár kitűnő tanuló.

Az egyik srác pl. saját hajszalont nyitott, országos versenyeken vesz részt, olyan markettinget csinál, hogy csak na. Ő közepes volt, de most imádja a munkáját és hülyére keresi magát.

A csillagos 5-ös meg ül egy irodában és a 10 évvel fiatalabb főnöke dirigál neki és eszi az idegeit, viszont gyáva lépni.

Ez egy példa volt, de sok száz van, hogy nem a bizonyítvány mutatja a valós tudást és hogy ki mire viszi. Nagyban számít a talpraesettség is.

Így ha orvosnak vagy atomfizikusnak szánod a gyereked, ahova tényleg kell a tudás, akkor persze figyelj rá, de magát ezt a megfelelési kényszert kifelé, meg rágörcsölést felejtsd el.

"Így ha orvosnak vagy atomfizikusnak szánod a gyereked, ahova tényleg kell a tudás, akkor persze figyelj rá, de magát ezt a megfelelési kényszert kifelé, meg rágörcsölést felejtsd el."

Szerintem ez se egy jó hozzáállás. Kit érdekel, hogy ő minek szánja a gyerekét? Majd a gyerek eldönti, mi teszi boldoggá, mivel szeretne később foglalkozni. Ha már azért követi figyelemmel a szülő a gyerek tanulmányait, mert orvost akar mindenáron belőle faragni, akkor az együtt jár a rágörcsöléssel és a megfelelési kényszer átruházásával.