Nem lett kitűnő a gyerekem bizonyítványa, csak jól teljesített, szomorkodnom kéne?

Jézusom... Ez legyen a legnagyobb problémád...

Harmadikos volt a nagyobbik fiam idén, egyik bizonyítványa sem volt kitűnő. És? Attól még okos gyerek, de rohadtul irreális elvárásnak tartom, hogy egy gyerek minden tárgyból a maximumot hozza, mert egyszerűen nem lehet valaki mindenből ugyanolyan jó. Szép dolog a szorgalom, és nem baj, ha valaki mindenből ötöst visz haza, de ezt elvárni marha nagy hülyeség. Igen, az én fiam pl. nem túl jó matekos, 3-ast kapott, de év végén már volt négyese, ötöse is, és a fejébe vette, hogy jövőre legalább egy jegyet javít, mert végre ráérzett az ízére. Nekem sokkal többet fog érni így, hogy jövőre esetleg tényleg javít egy jegyet, mintha mindig ötös lett volna. Eközben meg angolból csak ötöse volt eddig, minden évben dicséretet kapott, és az idei évet úgy zárta, hogy osztályfőnöki, szaktanári és igazgatói dicsérete is volt, angolszakkörön való részvétel miatt, meg nyelvtan tanulmányi verseny miatt, ahol megyei harmadik helyezést ért el. Olvasásból is az egyik legjobb, és mindig őt emelik ki amiatt, hogy milyen sok könyvet elolvasott már, és milyen kis könyvmoly.

Úgy vagyok vele, hogy arra fektessünk nagy hangsúlyt, amihez van érzéke, mert úgyis ezek fogják meghatározni a továbbtanulását, későbbi pályaválasztását, és nem az, hogy alsóban minden tárgyból ott virított az ötös. Természetesen amiből gyengébb, azzal is kell foglalkozni, hogy ne maradjon le, képben legyen, de semmi probléma nincs, ha van pár olyan tantárgy, ami nem megy annyira jól.

Egyébként én sem voltam soha kitűnő tanuló, de ennek semmi hátrányát nem éreztem életem során. Pedig pedagógus szüleim vannak, és MINDIG tanultak velem délutánonként. Igaz, talán pont ezért nem is várták el a kitűnő bizonyítványt, hála az égnek.

Szerintem mindenki ismerje meg a saját gyereke képességeit és aszerint várjon el dolgokat.

Valamint azért mert néha rossz jegyet kapott nem áll meg a világ. Persze kell ösztönözni, hogy javítsa ki, de ne a saját kudarcait megélve. Ha odáig fajul a dolog akkor régen nem lesz jó neki.

A szülőnek kell reálisan látni mire képes a gyereke. A másik,hogy sokszor játékos tanulással sokkal többet ér el a szülő a gyereknél mint konkrét tanulással. A dolgok megbeszéléséről nem is beszélve.

Persze ezek a mindennapokban nem ilyen egyszerűek, mert mi is halandó emberek vagyunk tele hibákkal, gondokkal, kudarcokkal. De soha nem késő a saját szülői hozzáállásunkat megváltoztatni és akár átgondolva azt,hogy mi miért gondolkodunk úgy a gyerekünket illetően és hogy az jó e biztos.

Lehet akár a mi gyerekkorunkból hozott rossz élmény is a viselkedésünk, adott dologról való gondolkodásunknak az oka.

De soha nem késő változni és változtatni! De időt is kell hagyni, hogy a változtatás meghozza gyümölcsét!

Az, hogy egy kettes végzettségű orvos műt e meg vagy egy ötös, úgysem fogjuk soha megtudni! hibázni bármelyik tud,hiszen ember! A súlyosabb esetekről meg általában úgy is konzultálnak! Azon kívül hiába volt ötös ha egy beképzelt, aki csak előre pénzért hajlandó műteni, dolgozni. Míg a kettes sem buta,hiszen elvégezte, de lehet egy nagyon lelkiismeretes orvos és mindent megtesz, konzultál, elolvas, kiderít az adott esetről és nem kér pénzt érte. De persze fordítva is lehet! Bármely variácó fennállhat! De,hogy hányas volt soha nem fogjuk megtudni!

Nagyon fontos a talpraesettség,nyitottság,jó kedély stb.stb. Amit viszont nem a jegyek fognak meghatározni!

Hanem a gyerek mindennapi élete amit megél! Van e barátja, szeretik e, értékelik e stb stb.

Szóval a kérdezőre rátérve.

Légy büszke a gyerekedre és nagyon dícsérd meg! Vegyél neki te könyvet! Bíztasd és motiváld!

Ne csak elvárj, dícsérj és jutalmazz is! Nem kell mindig tárggyal, hanem hogy megpuszilod, átöleled és elmondod neki milyen büszke vagy rá!

Őszintén,mi az hogy figyelme felületes? Egy ilyen kisgyerektől miért várunk csodát? ő még gyerek és még annyit változnak!

Szóval nem minősít téged semmi! Verd ki a fejedből! Szomorú meg aztán pláne ne legyél! inkább büszke! Ne akard, hogy a gyereked csak a külső elvárásoknak feleljen meg! és te sem!

Az meg, hogy ki mennyit foglalkozik a gyerekkel nem mindig látszik a tanulmányokon! Mert a gyerek megszületik valamilyen tehetséggel és van,hogy a szülő mindent megtesz mégsem lesz ötös a gyereke! De ha megnézi hogymire képes a gyereke,rájön hogy az a négyes hatalmas erőfeszítés neki és a kis élete csak a megfelelési kényszerről szól,meg a tanulásról. milyen felnőtt lesz?

Persze minden felnőtt azt szeretné,hogy jó tanuló legyen a gyereke. De mi a jó? amit kitalált egyszer valaki? és ahhoz igazított mindent?

Nem minden gyereknek kell egyetemre mennie! sőt nagy szükség van jó szakemberekre szakmunka terén is.

A legfontosabb szerintem, hogy minden gyerek megtalálja azt,amit szeret! Ennél fontosabb talán nincs is! A szülő dolga a háttér, az értékrend biztosítása és a terelgetés! De a gyerek tudásához, személyiségéhez, ne

sajátjához!

Te meg ne szomorkodj, hiszen kitűnő! Hanem légy rá büszke!

Ja és én ha tehetném, kitörölném a jegyeket az iskolából! és inkább az életre nevelném a gyerekeket, használható tudást adva nekik! Sok olyan feladatot, amiben megélhet örömöt, akár kudarcot. De megtanulja kezelni, feldolgozni és megtanulja hogyan tudja kijavítani!

Ja és még valami! Ha egy halat megkérsz,hogy másszon fel a fára,egész életét úgy éli le, hogy hülye! Pedig nem!!!!