Más is szokott ilyen miatt "szomorkodni"?

31 vagyok, és a terhesgondozáson gyakorlatilag csak kétféle nővel találkozom: 16-20 évessel vagy 38 felettivel. Előbbiekkel nyilván nem tudom és nem is akarom felvenni a versenyt, a többiek között viszont még én is kifejezetten fiatalnak számítok.

Szóval semmin ne parázz, még bőven van időd fiatal anyukának lenni. Ráadásul az életkornál sokkal fontosabb, hogy a megfelelő családi háttérbe szülessen az a gyerek, azt pedig nem lehet siettetni. (És nem az anyagiakra gondolok, hanem a szerető szülőkre)

Ugyanigy nőttem fel mint Te, szüleim fiatalok, enis fiatal anyuka szerettem volna lenni. 20 eves korom óta ezen jar az eszem, leragadtam egy kapcsolatba amibol azthittem csalad lesz,hat nem igy lett 😄 ezutan halistennek hamar megtalaltam a nagy Ő-t, az első babankat varom, 24 éves vagyok.

Hidd el több év mulva is fiatal anyukanak fogsz számítani. Terhesgondozason a tobbi anyuka furcsan nez rám, talan kicsit megvedte,gondolom a korom miatt. Szerintem már nem "divat" annyira fiatalon szulni.

Ugyhogy nyugi! :)

Én mindig azt gondoltam, hogy 23 évesen már lesz gyerekem. Mindig hosszabb kapcsolataim voltak, de egyik sem volt alkalmas a családalapításra. 26 évesen ismertem meg az akkori barátomat, akivel azt éreztem, hogy vele el tudnám képzelni. Ő viszont nem tudta elkötelezni magát... A 30.születésnapomatmár egyedül ünnepeltem. 32 voltam mikor megismerkedtem a leendő férjemmel, akivel már az elejétől fogva minden klappolt. Nem egyből ugrottunk bele a gyerekcsinálásba. Szerettünk volna "mi időt", közös emlékeket a gyerekes évek előtt. Majd mikor elkezdtünk, belefutottunk, hogy nekünk nem olyan egyszerűen jön, mint sokaknak. Inszeminációk, lombik... 37 leszek mire megszületik a kislányunk.

Most azt érzem, hogy a tudatosságom, az önismeretbe fektetett több évnyi munka, a tapasztalatok különböző élethelyzetekben többet tudnak segíteni a gyereknevelésben, mintha fiatal anyuka lennék, aki ösztönösen csinál mindent. Szóval én ezt előnynek élem meg.