XVIII. kerületi Cambridge sportovi vélemények?

Rendszeres időközönként olvasom a gyakorikérdéseket, tapasztalatból mondom, hogy ennyire konkrét kérdések közül százból egyre érkezik érdembeli válasz, vagy egyáltalán válasz.

Ezért hátha megelégszel a szakmai GYAKORLATI (és elméleti) tapasztalatommal, általánosságban. (Nem konkrét óvodára szűkítve a kérdéskört.)

Az óvodás korú gyermekek számára nem hasznosak a szakkörök, sportkörök, idegen nyelvtanulás, hanem csak iskolás kortól.

Ennek sok oka van, terjedelmi okokból csak néhány: a spontán, szabad játék a legfejlesztőbb tevékenysége a 7 év alattiaknak.

(Magyarországi szakmai és egyben törvényi hivatkozás:

a hozzászólásom végén!)

Ezen kívül a 7 év alattiak elaborációját, azaz spontán játékon keresztüli érzelemfeldolgozó képességét akadályozza mind a mozgókép nézése -a másodpercenkénti magas képkockaszám miatt főleg-, mind pedig a szakkörökre járás, a DIREKT fejlesztő módszerek (azaz oktató, iskolás módszerek).

Az óvodában 4 éves kortól szükséges a fejlesztés, mgépedig szinte minden esetben INDIREKT módszerekkel -sajnos hozzá nem értő miniszterek rendeletére 3 éves kortól kötelező az oviba járás, 2015 óta-, azonban vannak kivételek, pl a nagytestnevelés eyg alapvetően direkt módszer, épp ezért csak HETI EGY ÓRA szükséges, annál gyakrabban ill hosszabban már több a kára az ÓVODÁS korúakra, mint előnye, hosszú távon.

(KIEG: Az idegen nyelvtanulás is kisiskolás kortól van rendben, inkább 7 éves kortól. Ugyanis attól korában megzavarja az addigi anyanyelvi érését. Ha előbb szeretné a szülő, akkor LEGKÉSŐBB néhány HÓNAPOS korIG be kell vezetni azt, hogy következetesen az egyik szülő a saját, a másik meg az ő saját anyanyelvén bezsél a babához, kizárólag így. Ha azonos az anyanyelvük, jobb nem kísérletezni a kétnyelvűséggel.

Majd valamikor 7 éves korától már van értelme a plusz egy (vagy több) nyelvnek, bár nyilván onnantól már nem egynél több anyanyelvről, hanem idegen nyelvről beszélhetünk az anyanyelven felül.)

ONAP=

AZ ÓVODAI NEVELÉS ORSZÁGOS ALAPPROGRAMJA

363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet

(módosítás: 137/2018. (VII.25.) Korm.rendelet rendelkezési alapján)

"V. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

JÁTÉK

1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és LEGFEJLESZTŐBB tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék - szabad-képzettársításokat követő

SZABAD JÁTÉKfolyamat

- a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenységgé.

[...]

4. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával,

INDIREKT

reakcióival éri el.

5. Az óvodában előtérbe kell helyezni a

SZABADJÁTÉK TÚLSÚLYÁNAK

érvényesülését. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia.

[...]"