Te be mernél vállalni egy gyereket a helyemben?
Arra lennék kíváncsi, hogy ki mit gondol a helyzetemről és mit tenne a helyemben. 26 éves vagyok, házas és szeretnék 3-4 éven belül gyereket. A sztorim ott kezdődik,hogy volt gond mindig is a szívemmel (fejlődési rendellenesség), felnőtt koromban jöttek csak rá, hogy pontosan mi is okozza (hirtelen pulzusszámváltozás, 220 fölé, fibrillációig, majd vissza, de rejtett átvezetés volt, így nem lehetett azonosítani) Jól beijesztettek, hogy majd elő fog jönni a problémám a szülőágyon is és csak egy kardiológus jelenlétében szülhetek majd, aki a megfelelő pillanatban újra tudja indítani a szívemet, ha ott marad fibrillációban... Műtétet ajánlottak, kis kockázattal. Belementem, aztán vagy jól elb***ták, vagy az anyatermészet áldott meg jó anatómiával. Az eredeti problémám megszűnt és most ott tartunk, hogy nagyon sajnálják, de az állapotom nem kezelhető. Több orvosnál voltam (5nél), vagyonokat hagytam ott néhányuknál. Lassú pulzusváltozásaim vannak már csak, de egy egyszerű sétától 160-as a pulzusom. Ha lassan kocogok, akkor 1,5-2 perc kell a 200as elérésére. Fekve lemegy 50 körülre, alvás közben még ennél is lejjebb. Béta blokkolót nem ajánlottak, mert mozgás (felállás, séta) hatására jön elő a gond, viccesen, poénkodva úgy fogalmaztak, hogy azért nem kapok béta blokkolót, mert nem ébrednék fel egy reggel. Kiszámíthatatlan, hogy mi történne, ha terhes lennék. Nem halnék bele. Csak rosszabbodhatna hosszútávon is a dolog. Nem is élhetetlen az állapotom, csak havi 1-2 nap van, amikor elviselhetetlennek élem meg, mert éppen rosszabbodik a dolog (feltelek vízzel, leesik a vérnyomásom felálláskor, percekig támaszkodok, fújtatok, hogy helyre jöjjek). 1 éve volt a műtétem, sokat küzdöttem rehabilitációval, a jelenlegi állapotom állandónak látszik, az eredményeim ugyanott állnak terhelés hatására, mint a műtét utáni héten. Egyedül a fájdalom javult.
Szeretnék gyereket, de inkább az örökbefogadás érdekel. Félek gyereket vállalni, mégis bűntudatom van, hogy talán más az én helyzetemben bevállalná és megfosztok másokat a dologtól. Van méhem, végig tudnám küzdeni a dolgot. Képes lennék rá. Ezzel együtt lehet élni és az orvosok is azt mondták, hogy "megoldható". Nagy a dilemmám. A férjemmel még a házasságkötésünk előtt beszéltünk az örökbefogadásról és támogatta a dolgot, azt mondta, mivel mindkét döntésemben támogat, ebben én döntsek.
1 év haladékot adtunk magunknak, jövőre télen jelentkezünk örökbefogadó szülőnek, ha akkor is azt látjuk a legjobbnak. Köszi, hogy elolvastad.
Köszönöm a rengeteg kommentet és segítséget!
A béranya nem jött szóba, nem tudnám elképzelni. Annyira nem érzem fontosnak, hogy az én/mi génjeinket örökölje, a terhesség a kötődés és az "élmény" miatt jött csak szóba.
A férjem teljes mértékben támogatja az örökbefogadást, sokat beszélgettünk erről korábban is és eleve benne volt a pakliban, hogy nem csak vérszerinti gyerekeink lesznek. Nagyon nagy szerencsém van Vele és azzal is, hogy ez a probléma még az esküvő előtt előjött és nem egy kész helyzet elé állítottam oda, hogy ez van (nem voltam zsákbamacska). Szerintem azért is támogatja, mert ő is szeretne gyereket, de nagyon félt. 6 évvel ezelőtt találkoztunk, akkor szakított a barátnőjével, mert a csajszi külföldre szeretett volna menni az egyetem után és azt mondta, hogy soha nem akar majd gyereket. Erre jövök én és lehet nem szülök Neki... Folyton azt mondja, hogy attól még a miénk lesz a gyerek és ugyanolyan család leszünk, mintha végigküzdeném azt a 9 hónapot és én is ugyanígy gondolom, de mégsem szeretném megfosztani semmitől. Nagyon szeretem.
Orvossal mindenképpen konzultálni fogok még, amúgy is közeledik a következő kontrollom. A legutóbbi 2 vizsgálatomon sikerült jól rám ijeszteniük, mert az egyik orvos az ügyeleten elmondta, hogy nem kezelhető az állapotom és járjak kontrollra félévente, a másik pedig az addigi kioktató leereszkedő hangneme után az eredményeimet látva összeszorította a száját, megsimogatta a hátamat és kedvesen elmondta, hogy nagyon sajnálja. Inkább lett volna pokróc. A kedvessége csak ijesztőbbé tette a dolgot. :D
Sokat gondolkodok a dolgon és agonizálok, de elsősorban nem magam miatt, ha figyelmen kívül hagyhatnék mindent és mindenkit, akkor azt mondanám, hogy örökbefogadok és kész, téma lezárva, majd sirdogálok egy kicsit, hogy soha nem szoptathattam, de ez sok szülő nőnek sem adatik meg. Csak ez a döntés többünkre kihat, 1 évig még igyekszem helyre jönni és a férjem is elég időt kap, hogy mindent végiggondoljon, bár úgy érzem a beszélgetéseinkből, hogy elég szilárdak az elképzelései.
Nagyon köszönöm mindenki véleményét, mindenkinek ment a zöld kéz, sokat segít a kérdés körbejárásában.
örökbefogadott babát is lehet szoptatni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!