Te be mernél vállalni egy gyereket a helyemben?

Arra lennék kíváncsi, hogy ki mit gondol a helyzetemről és mit tenne a helyemben. 26 éves vagyok, házas és szeretnék 3-4 éven belül gyereket. A sztorim ott kezdődik,hogy volt gond mindig is a szívemmel (fejlődési rendellenesség), felnőtt koromban jöttek csak rá, hogy pontosan mi is okozza (hirtelen pulzusszámváltozás, 220 fölé, fibrillációig, majd vissza, de rejtett átvezetés volt, így nem lehetett azonosítani) Jól beijesztettek, hogy majd elő fog jönni a problémám a szülőágyon is és csak egy kardiológus jelenlétében szülhetek majd, aki a megfelelő pillanatban újra tudja indítani a szívemet, ha ott marad fibrillációban... Műtétet ajánlottak, kis kockázattal. Belementem, aztán vagy jól elb***ták, vagy az anyatermészet áldott meg jó anatómiával. Az eredeti problémám megszűnt és most ott tartunk, hogy nagyon sajnálják, de az állapotom nem kezelhető. Több orvosnál voltam (5nél), vagyonokat hagytam ott néhányuknál. Lassú pulzusváltozásaim vannak már csak, de egy egyszerű sétától 160-as a pulzusom. Ha lassan kocogok, akkor 1,5-2 perc kell a 200as elérésére. Fekve lemegy 50 körülre, alvás közben még ennél is lejjebb. Béta blokkolót nem ajánlottak, mert mozgás (felállás, séta) hatására jön elő a gond, viccesen, poénkodva úgy fogalmaztak, hogy azért nem kapok béta blokkolót, mert nem ébrednék fel egy reggel. Kiszámíthatatlan, hogy mi történne, ha terhes lennék. Nem halnék bele. Csak rosszabbodhatna hosszútávon is a dolog. Nem is élhetetlen az állapotom, csak havi 1-2 nap van, amikor elviselhetetlennek élem meg, mert éppen rosszabbodik a dolog (feltelek vízzel, leesik a vérnyomásom felálláskor, percekig támaszkodok, fújtatok, hogy helyre jöjjek). 1 éve volt a műtétem, sokat küzdöttem rehabilitációval, a jelenlegi állapotom állandónak látszik, az eredményeim ugyanott állnak terhelés hatására, mint a műtét utáni héten. Egyedül a fájdalom javult.

Szeretnék gyereket, de inkább az örökbefogadás érdekel. Félek gyereket vállalni, mégis bűntudatom van, hogy talán más az én helyzetemben bevállalná és megfosztok másokat a dologtól. Van méhem, végig tudnám küzdeni a dolgot. Képes lennék rá. Ezzel együtt lehet élni és az orvosok is azt mondták, hogy "megoldható". Nagy a dilemmám. A férjemmel még a házasságkötésünk előtt beszéltünk az örökbefogadásról és támogatta a dolgot, azt mondta, mivel mindkét döntésemben támogat, ebben én döntsek.

1 év haladékot adtunk magunknak, jövőre télen jelentkezünk örökbefogadó szülőnek, ha akkor is azt látjuk a legjobbnak. Köszi, hogy elolvastad.