Szerintetek a baba szempontjából az abortusz, vagy az örökbeadás a jobb?

Szerintem az örökbeadás a jobb megoldás, még ha soha többé nem látnám is, csak éljen. Egyébként statisztikailag elenyésző az örökbefogadók általi bántalmazás aránya. Az

pedig önző érv, hogy te szenvednél ha nem tudnád mi van a

gyerekkel. Az emberek ma már túl liberálisak az abortusszal kapcsolatban, ez odáig vezet, hogy Ausztrália Victoria (Melbourne)államában teljesen legalizálták a terhesség megszakítását bármilyen indokkal a születés pillanatáig, akkor is ha az anya és a magzat teljesen egészséges. Szociális indikációjú abortusznak hívják, 2008 és 2012 között közel 200 ilyen volt a 24. és a 32. terhességi hét között. A 24. héttől az orvostudomány életképesnek (orvosi segítséggel) tartja a magzatot, aki ekkortól már fájdalomérzettel is bír. Ez nem kamu, nézzetek utána a neten, ABORTION IN AUSTRALIA - wikipedia,

#20-as, az a különbség, hogy a megszületett ember képes az önálló létezésre, amíg az embrió csak egy gazdaszervezetben, annak erőforrásait használva képes létezni. Ha az űjszülött anyja meghal, az szomorú, de leshet belőle egy Radnóti... ha az embrió anyja hal meg, akkor az embriónak van még 1-2 perce... az embrió 100%-os függését az anyától nem mi találtuk ki, hanem a természet (más hite szerint teremtő istenség) gyártotta le. Mi csak abban döntünk, hogy ez a 100%-os függés az anya tudatára is kiterjed-e vagy csak az összes többi életműködésére. A dolog nem csak az embert érinti, csak az a különbség, hogy amíg az ember képes egy humánusabb megoldásra is, a tigris meg a nyúl csak felfalni tudja a szerinte rosszkor született almot...

A másikban részint igazad van, valóban ezen csoportok gyerekei is veszélyeztetettek ebből a szempontból...

Viszont már bocsi, de ez blődli, hogy "akkor ilyen erővel mindenki magzatát öljük meg" - ugyanis senki nem mondja azt, hogy "mi" döntsünk az "ő" gyerekéről... (illetve hát pont a fanatikusabb magzatvédők akarnak dönteni sok esetben)... ez esetben is ugyanúgy az adott nőnél, vagy ideálisabban párnál van a döntés joga, aki nyilván ezt a szempontot is meggondolja. És igen, nem ritkaság, ha valaki úgy dönt, hogy mondjuk 40 évesen már nem vállal gyereket...

" a megszületett ember képes az önálló létezésre"

Megnézném azt a babát aki önállóban képes enni és tisztába tenni magát. Az új szülőt pont annyira életképtelen, segítség nélkül.

Előzők, igen, nyilván van olyan 40 feletti, aki már ezért nem vállalna, illetve hát ez is benne lenne a szempontjai között.

Az újszülött VALAKI gondoskodására van rászorulva, az embrió meg AZ anyjával van összekötve, nélüle levegőt sem kap.

És de, költeni is kell rá, de nyilván az a kisebbik problema. A nagyobbik kezdődik ott, hogy azért egy kihordott terhességnek és szülésnek még a mai napig is nagyobb a veszélyessége az anyára nézve, mint egy kórházban végzett első trimeszteres AB-nak, számokban, ha az említett móódon abortál valaki, 1: 63000 hogy belehal, ha kihordja és megszüli, annak meg kb 1:12000, cirka ötször akkora.

És addigis jelentős életmód-beli változásokat kell elviselnie...

Bár hozzáteszem, szerintem itt a Kérdező által feltett kérdés maga a logikai hibás:

"Egy példa: Egy szegény családba védekezés mellett becsúszik a harmadik baba. Nem tudnák eltartani. Itt már a baba szempontjából kell nézni" - mert hát ebben a helyzetben szeintem pont a két meglévő gyerek és az őket nevelő szülők szempontjából kell nézni. És akkor ezen a ponton számomra már el is dőlt a dilemma, hisz az a tény, hogy a terhesség kihordásával kevesebb gondoskodás jutna nekik, több lenne a rizikó, ad abszurdum még arra is nagyobb lenne az esély, hogy özvegyek-árvák maradnak, a kérdést szerintem eldöntötte, még azelőtt, hogy az embrió általam vélt érdeke egyáltalán szóba jött volna.

Ha az utóbbit akarjuk vizsgálni, ahhoz egy másik kérdés kellene, mondjuk olyan, hogy adott egy egyedülálló nő, aki még tanul, munkanélküli, nincs lakása, stb... szóval szociálisan képtelen a gyerekvállalásra. Terhes lesz... és akkor itt tényleg lehet már az embrió vélt érdekének szempontjából nézni a dolgot...

Sajnos nincs most idom vegigolvasni a valaszokat de majd kesobb megteszem.

En ugy gondolom, hoogy ha mar becsuszott a baba akkor annal nemesebb dolog nincs minthogy az anya hatterbe szoritja a sajat erzeseit, fajdalmat es megadja a lehetoseget az eletre annak a pici magzatnak. Ehez nagyon nagy lelki ero kell es onzetlenseg. Mert szerintem az orokbeadott baba a szivedet es az eletedet is magaval viszi. Mar sosem leszel ugyanaz es olyan nap nem fog eltelni, hogy ne gondolnal ra. Ez a vilag legnagyobb onzetlensege amit egy anya megtehet. A discovery adon van egy olyan documentumfilm soroazt, hogy "orokbeadasi naplom". Olyan edesanyak terhesseget es szuleset kiseri vegig akik szules utan atadjak a kisbabajukat es mutatjak utanna oket par ev elteltevel, hogy hogyan ereznek. Meg egy olyan sorozatot nem tudtam vegignezni, hogy ne bogtem volna.