Számotokra egyértelmű, ha nem lehet saját gyereketek, akkor örökbe fogadtok?

Volt rá esély, szintén PCOS voltam. Akkor is azt gondoltam, hogy nem fogadnék örökbe. Pszichológus vagyok - látom a sérüléseket, amelyeket ezek a gyermekek hordoznak. És nem azért nem vállalnám az örökbefogadásukat, mert nem akartam nagyon anya lenni, hanem mert tisztában vagyok azzal, hogy adott esetben nem létezik az a gondos nevelőszülő, aki tud segíteni ezeken a sebeken. Tisztában vagyok a kivételekkel is, azzal is, hogy ezek a gyerekek tündérek, és az egész lelkem fáj értük. De nem vállalnám az örökbefogadást.

Hála Istennek azóta született egy lányunk, így a már nem kell ezen gondolkozni.

Ezt a kérdést nagyon nehéz megválaszolni...

Nekem 3 gyermekem van, de amikor lány voltam, megfogalmazódott bennem, ha nem lesz sajátom, örökbe fogadok egyet, így valószínű ha nem sikerült volna, akkor mindenképp ezt tettem volna.

Azok helyében mindenképp azt tenném, akiknek hosszú évek telnek el sikertelenül.

Imádom a gyerekeket, és úgy gondolom, hogy nem problémásabb egy örökbe fogadott mint egy saját.

Minden gyerekkel van probléma, van amelyikkel kevesebb, van amelyikkel több....

Egy előzőekben állami gondozott gyermekkel egészen más típusú problémák lépnek fel - és sokkal súlyosabbak is. Ezért történik meg, hogy gyakran "visszaviszik" őket, még a legeltökéltebbek is.

Egyébiránt minden tiszteletem azé, aki fel tudja vállalni.

Nálunk is volt rá esély, hogy nem lehet saját gyerekünk, de a férjem teljesen elzárkózott a gondolattól.

Számomra sem volt egyértelmű, de nem tartottam volna kizártnak.

Azóta van 3 saját gyerek, így már többé nem kérdés a kérdés.