Honnan tudtátok, hogy párotokkal egyformán készen álltok az örökbefogadásra? A nagyszülők hogyan fogadták az "ötletet"? Hogyan ment maga a felismerés/elindítás/várakozás/családdá válás?

Mi egy fokkal "rosszabb" helyzetben voltunk, abszolút nem akartunk gyereket. Végül lett egy kamaszunk.. :D

Nálunk fordítva volt kicsit a helyzet, előbb megismertük a kilányt aki nagyon nagyon megfogott mindkettőnket, ezért fogadtunk örökbe. Tervben sem volt addig. Igazából én nektek is inkább ezt javasolnám mert így te is biztos leszel benne, hogy a párod készen áll és akarja azt a gyereket. Szerintem nem jó ötlet csak azért örökbe fogadni, hogy legyen gyerek, mindenképpen úgy a jobb ha van kimondottan egy gyerek aki nagyon nagyon megfog és érzed, hogy hozzátok tartozik.

A szülői részről nem tudok nyilatkozni, mind a ketten ki lettünk tagadva már akkor amikor közöltük, hogy soha nem fogunk saját gyereket vállalni. Így nyilván az örökbefogadott lányunkkal sem találkoztak. Ha a szüleitek nem támogatnak titeket ebben a döntésben akkor nem hiszem, hogy erőltetni kell a kapcsolattartást.

15 éve tudom, hogy nálunk csak az örökbefogadás jöhetne szóba (a petefészkeim és a méhem is működésképtelen szövetcafat), de máig nem "állok készen" rá, szerintem soha nem is fogok. Egy ideig eljátszottunk a gondolattal a párommal, de lemondtunk róla, nem érezzük a mi utunknak (ahogyan a gyeremektelenséget sem, de hát ez van...). Nem akarom, hogy vadidegen hivatalnokok könyékig turkáljanak az otthonunkban, a pénztárcánkban, a kapcsolatunkban, a lelkünkben, az életünkben, nem akarom bizonygatni, hogy attól még, hogy nem tud ágyban párnák megfoganni "szerelmünknek gyümölcse", igenis alkalmasak lennénk szülőnek, sem pedig magyarázkodni, hogy miért ilyen meg olyan korú és egészségi állapotú gyereket szeretnénk. Képtelen lennék előadni a gyereknek a negédes "te a szívemből születtél" dumát, nem tudnám őszinte lelkesedéssel segíteni őt a gyökérkeresésben. Az sem segít, hogy én nem tudom elképzelni, hogy kihagyjam a gyerekem újszülöttkorát, a párom viszont ahhoz már öregnek érezné magát, ő minimum 5 évest tudna elképzelni.

Mivel egyke vagyok, anyukám teljesen kivan és nem érti, miért nem akarjuk, a múltkor letámadott, hogy szerzett ismerőst a gyámhivatalnál, ő nagymama AKAR lenni, és nem értette, miért nem vagyok hálás ezért aa magánakcióért. Párom szüleit ellenben az örökbefogadás gondolatától is kiveri a víz. :D Szóval felejtős a dolog, maradunk gyerek nélkül, valahogy majdcsak eltelik anélkül ez a pár évtized.

" egészséget hosszútávon veszélyeztető betegsége, ami nagy eséllyel öröklődik, de nem egyértelmű a diagnózis." Ez így nekem nagyon nem konkrét, szóval ennyi alapján én biztosan megpróbálnám. De a donorsperma ellen sem lenne kifogásom, ha a párom beleegyezik, és elérhető.

Amúgy ajánlom az orokbe.hu oldalt, sok hasznos infót megtalálsz a témáról, és elég reális képet fest róla. Nekem nagyon kijózanító volt, hogy mennyire nem rózsaszín, romantikus álomvilág, ahogy azt sokan elképzelik. Alkalmassági procedúra, évekig tartó várakozás, a gyerek "csomagja " (öröklött és szerzett traumák, veszteségek).

Ne haragudj, nem okoskodni akartam, főleg nem rábeszélni, csak a probléma súlyosságától is függ, hogy a férjed attól fél-e jobban, hogy továbbörökíti a betegségét, vagy attól, hogy nem lesz vér szerinti gyereke. Mert ha ő maga a lelke mélyén úgy érzi, megérné a kockáztatot (márpedig a soraidból nekem ez jött le, elnézést, ha nem így van), akkor szerintem sokkal nehezebben fogja elfogadni az örökbefogadást mint lehetőséget. Döntő jelentőségű lehet, hogy ő maga a saját betegségét hogyan éli meg. Amúgy abszolút tiszteletre méltó, és felelősségteljes gondolkodásra vall, hogy nem akarsz/tok egy életet kitenni egy veszélyes betegségnek.

Egyébként az örökbefogadott gyermekről is kiderülhet később is, hogy van valamilyen örökletes betegsége, vagy hajlama valamilyen betegségre. Az örökbeadó anyák közül kevesen járnak szűrésekre, ritkán van ezzel kapcsolatos adat a gyámhivatalban, így felkészülni is nehezebb. (Persze nyilván nagyon nem mindegy, hogy ott van már "készen", vagy ti hoztátok létre és vállaltátok a kockázatot.)

A spermadonáció ötletét tudom, hogy elvetetettétek, de esetleg Csehországban vagy Szlovákiában lehet "kész", szűrt embriót is kérni. Genetikailag ugyanannyi közötök lenne hozzá mindkettőtöknek, mint egy örökbefogadotthoz, de legalább biztosan gondozott terhességből születne, és átélhetnétek együtt a várandósság 9 hónapját is. Ez is egy lehetőség lehet számotokra, ha eselteg nem merült fel eddig.

Mindenesetre azt javaslom, még gondolkodjatok el a dolgon, esetleg egy pszichológussal is megbeszélhetitek a dolgot. Sok sikert nektek!

Tudtuk, hogy gyereket akarunk, bármi áron. Elindítottuk az örökbefogadást, végül az utolsó lombik sikerült. Egyébként nekem is genetikai rendellenességem van, mi a chorion boholy biopsziát és az esetleges abortuszt választottuk, pgd-t mi sem akartunk.

Nem számít, hogy vérszerinti vagy szívszerinti, a gyermek a tied.

Így, hogy van vérszerinti is, azt érzem, hogy az örökbefogadottat is tudtam volna ennyire szeretni.