Örökbeadtam a fiam a nevelőanyjának, de megbántam, mit tegyek?

Igen, szerintem nem lehet.

Csak vér szerinti és a gyereket nevelő anya az igazi, akinél minden feltétel teljesül. Szerintem nem a neveléstől anya valaki, az csak egy része az anyaságnak.

Az örökbefogadók gyereket fogadnak “örökbe”, amíg az nem képes magáról gondoskodni. Ez pár év, egy emberöltőhöz képest. Utána a gyerek megszakíthatja velük akár a kapcsolatot, és élhet a vér szerinti anyjával, vagy tökegyedül. Örökbe.. vagy ameddig a gyerek akarja.

Jó nekik, mert gyereket nevelhetnek, részben a gyerek anyjává válnak. Az egyik anyjává, mindketten csak félig azok. Nagy dolog átadni egy részed valakinek. Nem sokat, de valamennyit. Én imádom a gyerekemen viszontlátni a mosolyom, vagy a tekintetem. Az apjàt is jó látni benne. Ahogy az egészen új, tőlünk távol álló részeket is.

Nem nézem le az örökbefogadókat, de utálom, ha szentként kezelik őket(ahogy itt a válaszokban). Az örökbefogadók nyernek azzal, ha gyereket nevelhetnek. Nem önfeláldozó mártírok, hanem tudják, hogy gyermeket nevelni érték. Nem tartozik senki hálával nekik, a kérdező sem.

Jogilag a szülei lehetnek, ez a fele a neveléses, de biológiailag sosem lesznek azok. Ettől még szerethetik egymást anya gyerekként, ahogy a sosem látott vér szerinti szülő is szeretheti a gyermekével egymást anya gyerekként, rájuk néznek, és érzik a kapcsolatot. Örökbefogadóknál dettó.

Elvileg ennek tudatában fogadják örökbe a gyerekeket, van is rá pszichológiai vizsgálat, a nevelni akarás a kulcs, nem a segíteni akarás. Tisztában vannak vele, hogy nem egyedüli anyák lesznek, hanem szív szerinti anyák a vér szerinti anya mellett.

Nevelheted x évig(amíg betölti a 18at), cserébe olyan jogokat kapsz, mintha az anyja lennél. És olyan érzéseket is.

Gyereket nevelni csodás, egy rakás jó dolog jár érte, de minden örökbefogadó tudja, hogy legkorábban a gyerek 16 éves korában beléphet az örökbefogadó anya a képbe és ott lehet a gyerek igazi anyjaként a gyermek 100 éves koráig, amiből kihagyott tizenxet.

Ettől nem ér kevesebbet, csak annyit, mint egy gyermeket nevelő anya, akit biológiailag semmi sem köt a gyerekhez, csak érzelmileg. Mint egy kedvenc tanárnihez vagy bébiszitterhez. Az az x év, amit együtt töltöttek, az kapcsolja össze őket, de ezt nem lehet fokozni később. Egy vér szerinti anya kihagyhatta a gyermeke első 18 évét, de a vér összeköti őket és jelen lehet a következő 80 évben.

Szerintem egyenrangú anya egy vér szerinti és egy szív szerinti anya is. Egyik sem teljes, mindkettő az anyasàg egy részét teljesíti, egy másikat kihagyja.

Viszont a kérdező látogatja a gyerekét, foglalkozik vele, ha a jog nem is mondja ki, de nem szokványos örökbeadás ez, hisz anyai kapcsolatot ápol a gyermekével. Nem csak a gyerek testét biztosította, hanem a személyiségének fejlődéséhez is hozzájárul.

Sokkal többet hozzátesz, mint egy örökbeadó, így olyan, mintha csak arról a kemény 2 jogról, plusz öröklésről, gyermektartásról mondott volna le.

Szerintem sokkal inkább anya, mint akinél él a gyermek.Pont olyan, mint egy sima hétvégi apuka.

Az ő testéből van, dnsük közös, plusz időt tölt vele, csak nem annyira sokat, bár ez relatív, egy karrierista anyához képest lehet, hogy így is sokat van a gyerekkel, nem tudjuk, milyen gyakori a láthatás..

A “fontos” kérdésekben nem ő dönt, de ebből a fontos kérdésből kettő van, és szerintem nem olyan súlyú a melyik oviba járjon, mint az, hogy kinek sírja el a bánatát..

Az apuka biztosítja, hogy érzelmileg anyja maradjon a gyereknek, ha jogilag nem is az, és ez a fontos.

Én sem pontoztam.

Utolsó túl nagy hangsúlyt fektetsz a dns-re meg vérre.Nem a vér számít.Ha a vér szerinti anya képtelen ellátni és nevelni a gyerekét az a gyerek túl se élné azt a 15-16 évet amiről te beszélsz.Mert csecsemőként éhen halna vagy bármi...És igen, az örökbefogadó szülő is ugyanolyan szülő, ha valóban szeretettel neveli.Ne vedd már el tőlük az anya címet csak azért mert vér-dns-vonások vannak.Rengeteg gyerek van akinek valahol van vér szerinti anyja és le se xarja azokat a gyerekeket, őket nem érdekli a vér és a dns meg a vonások.

Azért van szerencséje a kérdezőnek, mert normális a férj új felesége.Úgy neveli, hogy a gyerek pontosan tudja ki az anyja.És ezért hálás lehet a kérdező, hogy őt szólítja anyának.Nyilván ezután is láthatja,engedik hogy találkozzanak.Ettől még a másik nő az anyja ,örökbe fogadták.Jogilag ezután semmibe se szólhat bele a kérdező és az sem garantált, hogy 16 év múlva a gyerek úgy dönt, hogy vele akar élni 50 évig...Egyáltalán nem.De az már a gyerek döntése lesz.Nem az örökbefogadó szülőké vagy az anyáé aki megszülte hanem a gyereké.És amúgy mondhatsz bármit, de fontosak az első évek is, mikor megtanul mosolyogni,felülni,felállni, mikor megteszi az első lépéseket, mikor először kerül bajba és segítséget kér..Nem tudja mástól csak az örökbefogadó anyjától kérni, hisz ő van vele non-stop.Így nyilván hálásabb lesz neki,nagyobb szeretettel néz rá mint az anyjára aki megszülte de képtelen volt érte tenni, megvédeni, megtartani és felnevelni.

Kérdező, jól döntöttél h örökbe adtad a fiad, így legalább normális családban nőhet fel, jogilag is az az anyja aki a legtöbb időt tölti vele, aki felneveli. Ez jó neki.

Ne haragudj, de annál azért többre van szüksége egy gyereknek, minthogy a szívedben szereted és néha meglátogatod... Te is beismered h te nem tudnád rendesen felnevelni, így ez volt a legjobb amit tehettél h örökbe adtad.

Amit most tenni tudsz, hogy tartod velük a kapcsolatot ahogy eddig, amíg te normálisan állsz hozzájuk biztos nem fogják megszakítani veled a kapcsolatot, már csak a gyerek miatt sem, a gyereknek ne fájdítsd a szívét, ha pedig esetleg felköltöznek Pestre, meglátogatod őket.

Kérdező! Előre szeretnék bocsánatot kérni a hozzászólásomért, mert már nagyon nem a te kérdésednél járunk, de örökbe fogadó szülőként nem tudok elmenni az adott hozzászólás mellett és ígérem neked, ez az utolsó hozzászólásom, én itt befejeztem, bárki, bármi is fog írni.

"Szerintem nem a neveléstől anya valaki" -

Nem? Tényleg nem számít szerinted az első 16-18 év? Nálunk nyílt örökbe fogadás volt... szó szerint a születésétől fogva én gondoskodom róla. Én vagyok az, aki 3 óránként etette, tisztába tette, én vagyok , aki megtanította járni, beszélni, versekre, énekekre, én vagyok aki ha lázas volt ott feküdtem mellette és egész éjjel ébren voltam jól van-e.. én vagyok aki ha elesett puszit adott a fájó testrészre, én vagyok aki 1 héten keresztül 24 órában ott feküdt mellette a kórházban mert műteni kellett, én vagyok ott minden ovis eseményen... egyszerűen én (és a férjem) vagyunk azok akik a szeretetet, biztonságot nyújtják neki nap mint nap... Tényleg úgy gondolod mi csak "örüljünk hogy kölcsönkaptunk valakit?" .

"Az örökbefogadók gyereket fogadnak “örökbe”, amíg az nem képes magáról gondoskodni. Ez pár év, egy emberöltőhöz képest. Utána a gyerek megszakíthatja velük akár a kapcsolatot, és élhet a vér szerinti anyjával, vagy tökegyedül. Örökbe.. vagy ameddig a gyerek akarja."

Hány 'rendes" családnál hallod hogy a gyereke le se sz..-ja? - ez nem genetika függő... ennek semmi köze az örökbe fogadáshoz... ez épp úgy előfordul hogy a gyerek más irányt vesz normális családoknál, mint "nem normálisoknál"

"Jó nekik, mert gyereket nevelhetnek, részben a gyerek anyjává válnak. Az egyik anyjává, mindketten csak félig azok. Nagy dolog átadni egy részed valakinek. Nem sokat, de valamennyit. Én imádom a gyerekemen viszontlátni a mosolyom, vagy a tekintetem. Az apjàt is jó látni benne. Ahogy az egészen új, tőlünk távol álló részeket is." - ezt már leírtam... baromira nem érdekel látom-e benne a felmenőim vagy a férjem vonásait - és itt jegyezném meg... te vagy az, aki nem menne át egy örökbe fogadási pszichológiai vizsgálaton... szerencsére :)

"Nem nézem le az örökbefogadókat, de utálom, ha szentként kezelik őket(ahogy itt a válaszokban). Az örökbefogadók nyernek azzal, ha gyereket nevelhetnek. Nem önfeláldozó mártírok, hanem tudják, hogy gyermeket nevelni érték. Nem tartozik senki hálával nekik, a kérdező sem." - Senki se mondta hogy bármelyik örökbe adónak hálásnak kéne nekünk lenni, mert a gyermekét neveljük... pont fordítva írtam... hálás vagyok az örökbe adónak, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy gyermekem legyen. Egyáltalán nem kell szentként kezelni minket. Ezt csak te érzed. Nem vagyok az. Egyikünk sem az. Csak meddőként (igen, az első gyermekem után meddő lettem) nem volt más lehetőségem, amit egy pillanatig sem bánok!)

ˇ"Jogilag a szülei lehetnek, ez a fele a neveléses, de biológiailag sosem lesznek azok. Ettől még szerethetik egymást anya gyerekként, ahogy a sosem látott vér szerinti szülő is szeretheti a gyermekével egymást anya gyerekként, rájuk néznek, és érzik a kapcsolatot. Örökbefogadóknál dettó." - tényleg nem leszünk soha a biológiai szülei... - ha olvasnál-hallanál történeteket vér szerinti szülő és örökbe fogadott gyermek találkozásáról későbbi kapcsolatáról.. elgondolkoznál a mondatodon... látszik, hogy halvány lila gőzöd nincs a valós történetekről, csak elképzelésed...

"Elvileg ennek tudatában fogadják örökbe a gyerekeket, van is rá pszichológiai vizsgálat, a nevelni akarás a kulcs, nem a segíteni akarás. Tisztában vannak vele, hogy nem egyedüli anyák lesznek, hanem szív szerinti anyák a vér szerinti anya mellett." - Ez így van.. tudjuk... egyszerűen csupa nagy betűvel ANYÁK leszünk... (nevelni akarás?? basszus szerinted én azért akarok egy gyereket, hogy neveljem???? Én szeretni akarom... és szeretem is... baromira nem "nevelni" )

ˇ"Nevelheted x évig(amíg betölti a 18at), cserébe olyan jogokat kapsz, mintha az anyja lennél. És olyan érzéseket is." - természetesen az érzések a jogokkal vannak összefüggésben... őszintén sajnállak ha így

gondolod...

"Gyereket nevelni csodás, egy rakás jó dolog jár érte, de minden örökbefogadó tudja, hogy legkorábban a gyerek 16 éves korában beléphet az örökbefogadó anya a képbe és ott lehet a gyerek igazi anyjaként a gyermek 100 éves koráig, amiből kihagyott tizenxet." - igen.. tudjuk... ennek ellenére teszünk meg mindent a gyermekünkért... ennek a tudatában, hogy bármikor választhat majd... (vajon miért nem félek én ettől?) )

"Ettől nem ér kevesebbet, csak annyit, mint egy gyermeket nevelő anya, akit biológiailag semmi sem köt a gyerekhez, csak érzelmileg. Mint egy kedvenc tanárnihez vagy bébiszitterhez. Az az x év, amit együtt töltöttek, az kapcsolja össze őket, de ezt nem lehet fokozni később. Egy vér szerinti anya kihagyhatta a gyermeke első 18 évét, de a vér összeköti őket és jelen lehet a következő 80 évben.

" - valóban az érzelmi kötődés szart sem ér... csak a biológia... hmm... nagyon bízom benne, hogy neked soha nem lesz örökbe fogadott gyermeked :)

A többi mondatod már az adott kérdéshez kapcsolódik és más téma... de én itt befejetem.. és még egyszer bocsánat a kérdezőtől, hogy idáig "fajultak" a válaszok :)

Utolsó, nem sz.rt sem, hanem csak annyit, mint a gének.

Az extra, amit érzel, ha meglátod magd, vagy egy szeretted a gyerekben. Ha látsz valamit, amiben hasonlít rád, és ő is láthat benned.

Egy rakás sztori van, hogy zárt örökbefogadás során érezték a gyerekek, hogy valami nem stimmel, mások. Még ők is tudják, érzik, hogy nincs közös részük a szülővel.

Ez hatalmas dolog, aki nem élte át, nem tudja. Próbálj arra gondolni, milyen fontos volt neked gyerekként, hogy a szüleiden láttál x vonást, és magadon is viszontláttad. Hogy emberek mondták, kiköpött anyja.

Ha most sem megy, emlékezz arra, milyen volt, mikor a nevelésed láttad viszont a viselkedésében. Én arra is emlékszem, mikor először bátorított valakit úgy, mint én őt. Leírhatatlan volt.

Ezt az érzést folyamatosan érzi az, aki vér szerinti gyereket nevel. Csak erősebben, mert nem ő alakította, hanem valami nála nagyobb erő, a születés, örökítés csodája.

Ez az a plusz, amiért a vér szerinti anyák nevelik a gyereküket, és nem osztogatják el gazdagabbaknak, teljes családoknak, nagyobb házzal rendelkezőknek, több diplomásoknak.

Ez nem csak a szülőknél plusz, a gyereknél is. Nekem hatalmas dolog volt, az ismerőseimnek is, éveken át fel feljött, mit kitől örökültünk, jobb rosszabb értelemben egyaránt. Összetartozásérzést ad mindkét félnek szavak nélkül is.

Meg lehet nézni ezeknél a válaszoknál is, milyen véleménnyel vannak a kérdezőről, és milyenről az anyukáról. A feleség szent, hálás lehet neki, hogy valaki foglalkozik a gyerekével, az ex eldobta a gyerekét.

Pedig nem. Csak olyan, mint egy kakukk, jobb környezetet biztosít, olyat, amire ő nem képes. Valóban hálás lehet annak, aki szereti és neveli a gyerekét, de ugyanúgy minden rokonnak, idegennek, aki rendes vele. Ez nem extra, és nem szívesség.

A többit csak kitaláltad, sehol nem írtam ilyeneket, fontos persze, de elenyésző 100 évhez képest azt első 15.

Azt sem írtam, hogy a joggal a szeretet pàrosul, mutass már rá.

A pszichológiai teszt nem nagy cucc, ismerek olyat, aki végzi, de felháborít, hogy minden buggyant embert átengednek.

Bár ismeretlen lenne ez a világ.

Ti gondoljátok, hogy az aktuális törvénytől válik valaki anyává, én az ellenkezőjét állítom.

A kérdező egy életen anyát a gyermeke anyja marad döntése ellenére akkor is, ha nem látogathatja a következő 10 évben.

A nő, aki felnevelte, az az anya lesz, akivel felnőtt, a másik az az anya, akinek egy része benne él. Egyiknél sem teljes az anyaság, mindketten adtak valamit a gyereknek, valami olyat, ami egy életen át elkíséri.

Viszont, ha a kérdező a gyereket továbbra is látogatja, tartja vele a kapcsolatot, sokkal inkább az anyja lesz, mint aki az orrát törli a kicsinek.

Ha pedig az időre akarunk hivatkozni, a gyerek az ébrenléti idejének nagyrészét az óvónővel tölti(napi 9 órát általában), és mivel 12 órát vannak ébren, ki lehet számolni, mennyit tölt a nevelőanya a gyerekkel.

Azt el lehet felezni, mert apuka is képben van, ő is tölt időt a gyerekkel kettesben, aztán még ki lehet vonni a 3asban töltött időt is, mert olyankor is osztott a figyelem.. Tesó is van, kisebb, vonjuk ki itt is azt az időt, amikor anya kettesben van a picivel.. Most ehhez mérjük azt a több órát, amíg a szülőanya kettesben van a gyermekével látogatási idő alatt.

Ha ez hétvégére esik, pont ugyanannyi időt töltenek mindketten a gyerekkel, ha a minőségi időt nézzük, akkor meg pláne a szülőanya felé billen a mérleg.

Ezért is érzik úgy bíróságon is, hogy egy teljes nappal egy héten be lehet hozni azt a minőségi időt az apukának, amit anyuka szán a gyerekre hétközben.