Miért is akkora bűn egy gyerek örökbeadása?

Pont olyan mintha az abortuszról kérdeznél. Ott is mindenki a torkodnak esik, hogy akkor is szüld meg és add örökbe, ha meg örökbe akarod adni akkor "szívtelen dög vagy inkább vetetted volna el".

De eleve a mai társadalmat megnézve az embereknek teljesen mindegy csak belerúghassanak a másikba. :(

Abban sosem hittem pl,hogy ha valaki rendesen védekezik, akkor teherbe esik. Talán ezerből 1. De akkor nem lenne ekkora számú abortusz...de ez most mellékes.

Sokaknak nem lehet gyerekük,akik megérdemlik, akik szépen feltudnák nevelni...velük mi lenne ha nem lenne szülő, aki örökbeadja az övét?

Aki szegénységben,rossz körülmények között él és nem akarja a babát,jobb ha örökbeadja. (Ahh el sem tudnám képzelni...bennem növekszik 9 hónapig, megszülöm majd csak úgy odaadom. Borzasztó lehet erre rákényszerülni.) De nem ítélem el. Jobban azt aki elveteti

Nem bűn. Azért állnak hozzá sokan ennyire negatívan, mert rengeteg tévhit kering az örkökbeadásról, és akit nem érint közvetlenül, az nem néz utána, csak ezeket ismeri. Aki tájékozódik róla rendesen, az hamar meglátja, hogy az örökbeadás nem olyan, ahogy a köztudatban él.

Aki nem került ennek a közelébe, az könnyen rávágja, hogy "én nem tudnám eldobni a saját gyerekemet". De ha utánaolvasna, hogy kik az örökbeadók, mi játszódik le bennük és mik az örökbeadás okai, akkor rájönnének, hogy nem unatkozó tinilányokról van szó, akik hirtelen jöttek rá, hogy mégsincsen kedvük gyereket nevelni. Ami a köztudatban a gyerek eldobása, az valójában az egyik legjobb dolog, amit egy bizonytalan, kilátástalan helyzetbe került nő tehet a gyerekével.

Egyébként akik ismeretlenül az örökbeadókon fröcsögnek, azoknak nem az számít, hogy mi lesz szegény kisgyerekkel. Ha egy kicsit is érdekelné őket, utánanéznének, hogy mi lesz. De az ilyen típusú emberek csak fröcsögni szeretnek, bármin, ami az útjukba akad. Emiatt felesleges idegeskedni.

Sziasztok!

Én átéltem, még nincs egy éve sem.

...sokkal rosszabbnak állítják be az emberek, mint amilyen valójában. Persze óriási elhatározás, de mégis megnyugtat a tudat, hogy nem inkubátorban hagytam, ki tudja milyen nevelőotthonba, hanem találkoztam a leendő szülőkkel... (ha nem szimpatikusak mondhatja az ember, hogy bocsi nekik nem adom.)

Ez is egyfajta törődés. Ha már a kellő figyelmet és gondoskodást nem tudtam nyújtani neki.

Érdekes, hogy miért kérdezted meg?