Szerintetek ha egy gyereknek nem az igazi szülei a szülei (örökbefogadták), akkor az a jobb ha tudja, vagy ha nem tudja, hogy őt örökbefogadták?

Feltétlen az a jó, ha születésétöl kezdve tudja, nyiltan beszélnek róla, mert akkor ez lesz számára a természetes.

Ha elöször titkolják elötte, az mindig töréssel jár, amikor megtudja, és olyan nincs, hogy nem tudja meg.

Ha orokbefogadnek egy gyereket, szeretnem, hogy tudja. Bar en mar nem babat fogadnek orokbe, hanem 3-6 eves gyereket.

Ugy gondolom joga van hozza, hogy tudja. Nem titkolnam el, ha szeretne megismerheti az igazi szuleit is.

Termeszetesen ennek ellenere megprobalnam megertetni vele, hogy ugyanugy a csalad resze, nem log ki, ugyanugy szeretjuk, sot. Ha belegondol akkor o kulonleges.

Sosem ertettem azt, mikor megtudjak majdnem felnott fejjel, hogy orokbefogadottak, egybol elmennek az igazi szuleikhez es mar nem is tartjak szuleiknek azokat, akik eddig neveltek. Nem hiszem, hogy a ver barmit is jelentene. Ugyanugy nevelheti rosszul, verheti a verszerinti apja/anyja, mint ahogy szeretheti a nem verszerinti.

Mindenképpen tudnia kell, mindig a saját szintjének megfelelően.

Viszont egy örökbefogadótt az örökbefogadó szüleit tekinti igazi szülőnek és viszont is. A nemző szülőket biológia szulokent szoktak emlegetni.

Az örökbefogadási tanfolyamon is azt tanítják, hogy el kell mondani a gyereknek a saját életkorának megfelelő szinten. A gyerekek "radarjai" megérzik, ha titkolnak előlük valamit, ez feszültséget kelthet a családban, és ha felnőtt fejjel tudja meg, joggal érzi úgy, hogy hazudtak neki, becsapták.

Az "igazi" szülők az örökbefogadók, hiszen ők szerették, nevelték fel, gondoskodtak róla, velük alakult ki a kötődés, a másik a biológiai/vér szerinti/életadó. Az örökbefogadónak és az örökbefogadottnak is rosszul tud esni, ha a külvilág nem fogadja el őket egymás igazi/saját szülőjének/gyerekének.

Nagypapám öccse és annak felesége 32 évvel ezelőtt örökbefogadtak egy ikerpárt. Viszont ők titkolják a fiúk előtt, még ma sem tudják.. Ennek okán gyakorlatilag kiváltak a családból, mert annyira féltek a szülők, hogy valaki elszólja magát vagy esetleg szándékosan mondja el valaki hogy szép lassan, ahogy a két gyerek egyre idősebb lett teljesen eltűntek.

Ennek szerintem semmi értelme nincs. És fáj mindenkinek.

Egyértelműen az a jobb, ha tudják. Ami a szülőnek természetes, az a gyereknek is az lesz.

Kérdező, nem bántásból írom, de a "nem igazi szülei" kifejezés nagyon sok örökbefogadót és várakozót bánt. Ez érthető, hiszen ők ugyanúgy szülei a gyereknek az örökbefogadás napjától kezdve, mint bárki más. Ugyanúgy gondozzák és szeretik a gyereket, ugyanúgy ülnek az ágya mellett éjjel, ha beteg. De sokan nem veszik figyelembe, hogy nem mindenki ismeri a téma sajátos kifejezéseit, és egy ártatlan kifejezést is támadásnak vesznek. A vér szerinti szülő kifejezés sokkal elfogadottabb.

Jól leírták előttem, hogy nem szabad titkolózni a gyerek előtt, csak még egy elég fontos szempontot említenék ezzel kapcsolatban (az 5. hozzászóló sztorijáról jutott eszembe, mert ott már elég „idősek” az örökbe fogadottak).

Mivel a 90-es évekig nem volt felkészítő tanfolyam vagy bármilyen rendes tájékoztatás (sem csoportok, ahol beszélhetnének a dolgokról az érintettek), igen sokan titokban tartották a gyerekük előtt, hogy örökbe fogadták.

Örökbefogadottakkal foglalkozó barátom mesélte, hogy a legtöbb helyen egy családi veszekedés miatt, vagy rokon/barát/szomszéd elszólása kapcsán derült ki előbb-utóbb, de ahol nem így volt, ott általában a szülő a halálos ágyán elmondta a gyerekének.

Azon kívül, hogy ezeknek az embereknek ettől megtört a bizalmuk a szüleikben (picit próbáljunk belegondolni, milyen lehet rádöbbenni, hogy hazugságban éltél le 20-30-60 évet, még ha a szülők „jót is akartak” neked), elég nagy problémát jelent ezekben a szitukban, hogy nagy eséllyel a vér szerinti szülő(k) már nem élnek ekkor. Vagyis az örökbe fogadottként felnőtt embert a szülei a titkolózással megfosztották attól, hogy megismerje a gyökereit.

Persze, nem mindenki akarja/meri felkeresni a vér szerinti anyját, van, aki megelégszik a tudattal, hogy kiderít róla pár adatot, tudja a nevét és az elérhetőségét. De legalább esélye van rá, megvan a lehetősége rá. Ezt a lehetőséget is elveszi a gyerekétől az a szülő, aki hazugságban él. (Egyébként vér szerinti testvéreket is meg lehet keresni, és nagyon meghatók tudnak lenni az ilyen egymásra találások.)