Örökbefogadott gyermekkel igazi szülő-gyermek kapcsolat?

Szia!

Nekem olyan módon van tapasztalatom a témában, hogy a szüleim fogadtak örökbe egy 7 éves kislányt, mikor én már felnőtt voltam (tavaly történt).

Engem nagyon fiatalon vállaltak, aztán utána kezdték el felépítgetni az életüket, pótoltak dolgokat, amit nem tudtak időben megélni, mert ugye én ott voltam, úgyhogy vér szerinti tesóról soha nem is esett szó.

Anyukám egy gyermekeknek szóló rendezvényen megismerte a húgomat, azt mondja, első pillanattól tudta, hogy örökbe akarj fogadni, procedúra után ez meg is történt.

Nem volt zökkenőmentes, de nem a húgom miatt. Ő nagyon jól beilleszkedett az első perctől kezdve, örült, hogy kikerült a nevelőotthonból. Viselkedési problémái vannak, ami nehezítette a dolgot, de ez nem volt gát az erős szülő-gyerek kapcsolat kialakulásában, de anyukám volt egy időben nagyon mély ponton, mikor úgy érezte, hogy ő nem szereti a kislányt... De legyőzte, mi is sok segítséget nyújtottunk neki, illetve aki az örökbefogadást intézte, azt mondta, hogy ez gyakori, párszor beszélgetett vele és anyukám lelki békéje helyreállt. Azóta nagyon harmónikus a kapcsolat, hatalmas a szeretet köztük - meg úgy az egész család imádja a húgomat, egyáltalán nem kívülálló és senki nem is gondol rá úgy. :)